Főzős blogokat már régen nem is olvasok, pedig szeretnék. Sokat már nem is követek, mert megcsinálni, - amiket kiválasztottam -, meg főleg nincs időm. De azért próbálom pótolni a blogok olvasását, még ha lassan is megy, és kevés az időm rá.
Mindenesetre az utóbbi időben több blogban is olvastam Carrie Bradshow nevét. Hogy ő ezt mondta, meg hogy milyen a stílusa, meg hogy mint újságíró... és hasonlók. Nem igazán tudtam, hogy ki ő, ezért rákerestem. Mint kiderült, egy sorozat főszereplője. :)
Érdekelt a dolog, ezért gondoltam, belenézek. Nem olvasok előre kritikát. Egy filmnél igen, mert ott mindenkinek más tetszik, más jön be. Még ha mondjuk a kedvenc színészed játszik egy filmben, lehet nagyon rossz, vagy fordítva, ha van színész, akit nem szeretsz, attól még lehet jó.
Nos, miután kiderítettem, hogy ez a nő a Szex és New York című sorozat főszereplője... Hallottam már sokszor a filmről, reklámozták is, talán a tévében is ment, de mivel nem tévézem, nem követtem nyomon az eseményeket.
Amikor hallottam a címét, úgy voltam vele, hogy ez biztos népszerű sorozat, hiszen a szexről szól. És ma már ez nagyon nagy téma. Nem igazán akartam belemerülni, mert csajos, én meg nem szeretem a csajos filmeket. Mármint az ilyen jellegűeket. De kíváncsiságból belenéztem, mert hát az ember ne mondjon olyanra kritikát, amit nem látott vagy olvasott, igaz?
Hát... elég vegyes érzelmeim voltak, vannak a sorozat kapcsán.
Eltaláltam azt, hogy a témája a szex és a ruhák, cipők meg a bulizás. A szexen kívül egyik sem érdekel... :), viszont ahogy itt tálalják, na, az úgy sem! Nem vagyok prűd, és nem vagyok az a típusú ember, keresztény ember, aki nem beszél erről. Mármint a szexről. Ellenkezőleg! Szoktam és vállalom.
Mert számomra ez a sorozat is azt erősítette meg, amire gondoltam. A negatív képet a HÁZASSÁGRÓL, a HŰSÉGRŐL, az ÖRÖK SZERELEM hitét....
Adott 4 szingli nő, akiknek az élete nem szól másról, mint a buliról, drága ruhákról, pasizásról, szórakozásról, hogy a legnagyobb gondjuk az, hogy milyen cipőt és táskát vásároljanak a Prádánál vagy a többi márkás üzletekben, még az utolsó fillérjét is erre áldozva. Már itt ideges lettem, mert ezt a stílust, hozzáállást sosem bírtam. Nem érdekelt sem a divat, sem cipőbolond nem voltam, így amikor belekezdtem úgy voltam vele, hogy oké, belekukkantok, aztán hagyom.
Nos, ez a 4 szingli nő, akiknek egyébként jó munkája van és szinte mindene megvan, ennek ellenére küzd azzal, hogy keresi a szerelmet, és persze férjhez is akarnak menni, de közben meg mindig leszólják a házasokat, szánalmasnak tartják azokat, akiknek ez fontos. Az ilyen jellegű és típusú alkotásokban általában így is van, hiszen milyen lenne már egy sorozatot arra építeni, hogy valaki hűséges, nem csalja meg a házastársát, és nem lesz minden részben szerelmes, és nem fekszik le fél New Yorkkal, csak hogy az igazit megtalálja.
Nekem túlságosan fényes, erős, hangos a stílusa.
Nem is a szabadszájúságról van szó, hiszen ténylegesen néven neveznek mindent, egyszerűen csak nem tudták eladni nekem a szerelmet ezek a nők.
Inkább küzdöttek önmagukkal és az érzéseikkel.
De közben meg érezted végig, hogy ott van a vibrálás, a vágy, a TÁRS után, hogy ne legyenek egyedül és boldogok legyenek. És szurkolsz is nekik, mert hiszen Nő vagy, és Te tudod, hogy milyen jó dolog is a szerelem, de ők nem. Én vártam és lett, ők meg keresik és nincs meg.
Mert hiszen mindenki boldog akar lenni. És HÁZAS.
Persze, sokan azt mondják, hogy nem, meg minek az a papír, de ha őszinték akarunk lenni, akkor minden nő vágyik a Férjre, Biztonságra, Családra.
Tőlem messze áll és mindig is messze állt a bulizás meg a szórakozás.
Ha annak idején el is mentem ilyen helyekre, ami ritkán volt, nem éreztem jól magam és inkább hazamentem egy jó kis könyvhöz, vagy még nézhető filmekhez.
Azért voltak benne vicces mondatok és gondolatok. Néha jókat szórakoztam rajta, mert elhangzik benne egy-két vicces mondat. Amolyan morbid humor, de jó helyen és jó pillanatban.
Számomra egyébként nevetségesnek tűnik és hat, hogy a 30+-os embereknek tényleg ez a legfontosabb cél az életükben. A cél nélküli élet, a hódítások, és közben végig azt bizonygatják, hogy a szingli élet mennyire jó nekik, úgy, ahogy vannak.Mert senki se változtassa meg őket, mindenki a saját életét akarja élni, úgy, hogy semmin nem akar változtatni. Tévedés ne essék! Nem bántani akarom a szingli nőket, mert én is voltam az, és 30+-os is. De az élet ettől sokkal, de sokkal jobb és fontosabb dolgokat tartalmaz.
Alapvetően a szereplők is idegesítettek. Carrie Bradshow (Sarah Jessica Parker) nekem például nem jött be. Azt nem mondom, hogy az alakját nem irigyeltem, de 30-ig én is ideális méretekkel rendelkeztem (50 kg és a klasszikus méret :) ), de amikor az ember szül, többet is, akkor már nem tudja megtartani azt, ami van.
Úgyhogy megnéztem a sorozatot. Vagyis nézem. Haladgatok vele.
Nem lettem függő, nem mondom, hogy szeretni fogom, nem mondom, és azt sem, hogy újra nézem majd. Érdekes volt belelátni kicsit egy más világba, még ha olyan távol áll is tőlem.
Sosem értettem például, hogy az ilyen filmekben, amikor megjelenik valami gazdag pasi a színen, és kap valamilyen drága ékszert, hogy tud minden nő elájulni a gyönyörűségtől és azt mondani: "Drágám ez gyönyörű!" De ez biztos kell, vagy ilyesmi. Hatásvadász, de általában bejön.
Számomra a legszimpatikusabb szereplő a történetben Samantha volt. Az a nő, akik végig felvállalta tetteit, szexizmusát, hogy neki csak erről szól az élete. Nem rinyált, nem filozofált, csak szexelt. Mindenkivel.
A többiekben idegesített a sok filozófia, a BÁRCSAK, meg a MI LENNE, HA..., a VAJON SZERET MÉG?... SZERINTETEK LEHET MÉG VALAMI... és a hasonló nagy kérdések.
Na, és a másik nagy és örök téma, a nagy Ő, jelen esetben Mr. Big.
Chris Noth-ot nagyon megkedveltem az Esküdt ellenségek című sorozatban, de ebben valahogy nem jött be nekem. Nem volt olyan nagy Ő- fílingje. Persze mindenkinek mást jelent a nagy Ő, mindenkire más hatással van ez az érzés. Én nem hiszek a se veled, ne nélküled kapcsolatokban. Abban hiszek, ha volt valakinek valaha nagy Ő az életében (aki mondjuk nem a Férje lett), azt le kell tudni zárnia, nem hordozhatja fejben, szívben, ha már elvileg továbblépett, és másba szerelmes. Mert az nem szerelem.
Én egyébként nem is Mr. Biget választottam volna, hanem a normális, és egyszerű Aident, akit John Corbett játszott. Na jó, lehet, hogy hatással volt rám az, hogy annak idején, a Miért éppen Alaszka című filmben is ő volt az egyik kedvencem, nem tudom...
Amit tudom, hogy - talán - mindenki életében volt egy Mr. Big, aki hatással volt rá. Akibe szerelmes volt, aki sokat jelentett neki, aki meghatározta az életét. Mindegy, hogy viszonzatlan volt az a szerelem, vagy viszonzott, de az biztos, hogy a múltat le kell zárni, és nem visszanézni.
Ami tetszett mégis ebben a sorozatban, az az, hogy néhány dolog és téma elgondolkoztatott. Nem úgy, ahogy Carriet, és belőlem nem azt hozta ki, amit belőle, de érdekes felfedezni magunkban, hogy milyen döntéseket hoztunk, hozunk.
Összefoglalva tehát, a sorozat nem lett a kedvencem. De érdekes volt megnézni, bár - és ezt le merem most ide írni - azoknak, akiket zavar a téma, a szex, (mert itt aztán mindent kimondanak és nem szépítenek) nem ajánlom.
És AHOVÁ JUTOTTAM, azt értettem meg, - a sorozat ebben (is) segített, - hogy nekünk, keresztényeknek szóba kell állni ezzel a témával. Nem lesütött szemmel járni a világban, és zavarba jönni, ha ez előjön. Éppen ellenkezőleg. Azt képviselni és bebizonyítani, hogy a szex ISTEN AJÁNDÉKA A HÁZASSÁGBAN. Mert miközben mindenki lehurrogja a házasságot, és a "neked se legyen jobb, mint nekem" bugyutasággal jön, addig nyilvánvaló az a tény, hogy mindenki vágyik a szerelemre, a biztonságra, a meghittségre, a romantikára, és persze a szexre.
De ezek ilyen jellegű kapcsolatokban nem adódnak meg. Csak és kizárólag a HÁZASSÁGBAN.
Úgyhogy nekem ez ezért fontos.
A világ, és ami körülvesz minket, minden azt képviseli, hogy légy egyedülálló, meg szingli, mert akkor azt csinálhatod, amit akarsz. Közben meg... Sok barátnőm, aki jóval dögösebb nálam, és nagyon népszerű a férfiak körében (volt olyan barátnőm, akinek egy házat is vettek volna első látás után, ha elmegy a pasival), mégis - tényleg, őszintén mondom - ENGEM IRIGYEL. A boldogságomért, a gyerekeimért, a szerelemért.
De tudjátok mit? Ha engem kérdeztek, nekem még mindig ez jön inkább be. Az epikus szerelem, és a Veronica Mars.
Számomra ez sokkal romantikusabb volt, és mondanivalóban is többet adott. Ráadásul ebben a történetben Mr. Big még jóképű is. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése