Hálás vagyok #31.

• Zsófi szülinapi bulija jól sikerült, jó idő volt a gyerekekre, és jól érezték magukat. Utána az összepakolás is gyorsan ment, mert itt volt az anyukám, akiért nagyon hálás voltam. Nélküle nem lett volna rend ilyen gyorsan. KÖSZI ANYA!!!♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥
• Sok hó.
• Gyalog menni iskolába és oviba, amit nagyon élveztünk. Még akkor is, ha csúszós volt az út, és sikerült egy fenekest esnem. Nem lett maradandó színem utána!
• Anyukám főztje :) 
• Tudtam dolgozni, haladni a könyvvel, amivel megbíztak. Lassan, de haladgatok, és nagyon élvezem.
• Épségben megjárni Fehérvárt, mert anyukámat bevittem a vonathoz. Kicsit izgultam, mert nagy köd volt, és nem szeretek ködben vezetni (Ki szeret?), de ezért nagyon hálás vagyok.
• Kata egyedül elment a wc-re. Egyedül levetkőzött és megoldotta a wc-zési problémáit! Ez a nagy öröm! Mondhatni, hogy már teljesen szobatiszta!!
• Katával bújócskázni. Nagyon szereti.
• A gyerekeim minden nap bunkert építettek.
• Zsófia korcsolyázni tanul az iskolában, és nagyon élvezi. Saját bevallása szerint is egyre kevesebbet esik :)
• Természetesen a hittanórák, mert ezt nem hagyom ki, hogy ne említsem.
• Anyósom szülinapja ♥
• Hoztunk búzát egy ismerősünktől, és már lesz teljes őrlésű kenyerünk. Nagyon örülök neki!!!
• Apa és Zsófia matekoztak. 
• Meg is dicsérték Zsófit az iskolában. Mondta a tanító néni, hogy ő vitte az osztályt. Én persze rögtön büszke voltam, és mondtam neki, hogy "Hallom, hogy milyen ügyes voltál matek órán!" Mire a kislányom rám nézett: "Tényleg, én észre sem vettem!"
• Filmnézés Férjjel :) - Nem romantikus film volt, de volt egy film, amit a tévében adtak, és megnéztünk. Amolyan izgalmasos krimis volt, de mi szeretjük az ilyet.
• El tudtam intézni egy csomó ügyet, és ezért nagyon hálás vagyok, mert mindig mindent rohanva sikerült csak.
• Napsütéses idő.
• Meglátogatni Csilla barátnőmet, aki a 4. gyermekét várja, és Kata meg az ő lánya között 5 nap különbség van. 
• Nimród rajzai nekem.
• Farsang, amit elfelejtettem:( Szegény Zsófi várt minket, én meg elfelejtettem. Éppen betegen feküdtem, és teljesen kiment a fejemből. Így pillanatok alatt kapkodtunk össze mindent. Elég necces volt :) Bocsánat, kislányom!
• Gyerekekkel chipset enni. Néha szoktunk :) Hagymásat :)

Képeket később teszem fel, mert most nincs időm :)

SZOKÁSAINK LEGYŐZÉSE - ещё раз # 4.

Orosz tagozatos voltam, amikor iskolába jártam. Nagyon szerettem. Tényleg. Ma is az egyik kedvenc nyelvem, bár sokat felejtettem, és jó lenne feleleveníteni, de erre még nem jutott időm. :)
Ez a szó azt jelenti: megint, újra!
Amikor nyelvet tanulunk, akkor sokat elismétlünk egy-egy szót, hogy megjegyezzük. Igaz?
Amikor verset tanulunk, sokszor elmondjuk egymás után a sorokat, hogy megjegyezzük.
Amikor szorzótáblát tanultunk, vagy tanulunk a gyerekeinkkel, sokszor elmondjuk, hogy jól megjegyezzük.
Tényleg jó dolog sokszor elmondani dolgokat.
Egy-egy bibliai történetet is sokszor olvasunk el, és jól ismerjük a történetet.

Valahogy így gondolom én az ismétlést a mi életünkben és a szokásainkban is.
Hiszen a jó és a rossz szokásainkat is a ismétléssel tanuljuk meg, nem igaz?
Ami nagyon fontos és amit meg kell erősítenünk magunkban, hogy a jó szokásaink kialakításánál mindig fejben kell tartani, hogy a helyes, a jó dolgokat cselekedjünk. Ez egyedül nem megy. Isten Lelkének a segítsége szükséges, hiszen ő az, aki eszünkbe juttatja, hogy szükségünk van rá, és ő az, aki eszünkbe juttatja, hogy mit kérjünk.

Zsófia lányom egy szétszórt és szórakozott gyermek. Nagyon okos, de soha nincs képben, nem emlékszik dolgokra, nem tudja mit hová tesz, nem emlékszik, hogy milyen feladatai vannak. Nagyon érzékeny lelkű és kicsit a föld felett jár néhány centivel, vagyis, nem az én vagyok! :), Ő inkább méterekkel. Ha valami nem úgy alakul az életében, a dolgaiban, ahogy szeretné, hamar a szívére veszi. És mivel érzékeny, néha hajlik arra, hogy ő semmire sem jó, nem tud semmit és nem alkalmas. (Jelzem, hogy jó tanuló, nagyon kreatív és alapvetően jól kijön másokkal is.) De egy időben, és még most is dolgoznom kell azon, hogy sokat dicsérjem.
Természetemből adódóan, és mert az utóbbi időben sok negatív ember vett körül, hajlamosabb lettem a kritizálásra. Észrevettem magamon, hogy elégedetlenebb vagyok az átlagtól, és többet várok el Zsófitól. Mondjuk képes rá, de azért mégis...
Ezért úgy döntöttem, hogy több biztató szót mondjak neki. Hogy erősítsem őt, hogy ügyes, okos, meg van benne az a képesség, ami X osztálytársában, aki azért példaértékű, mert mindig mindenből 5-ös! Azt próbáltam erősíteni Zsófiában, hogy nem kell ötösnek lennie (nem igazán érdekel!), hanem azt, hogy önmaga legyen, és önmagához képest adja, teljesítse, amit tud.
Sokat kell neki ismételgetni, hogy elhiggye, megértse, hogy  Ő IS KÉPES RÁ!

Emlékeztek Gary Chapman  szeretetnyelvekről szóló könyvére, (Egymásra hangolva), ott beszél egy szeretetnyelvről, ami a BIZTATÓ SZAVAK. Vannak ilyen emberek, akiknek ez a legfontosabb, és ha a házastársa ezt nem beszéli, akkor nehéz nekik, és küzdeniük kell. Kell szavakkal bátorítani a másikat. Akkor is, ha nem ez a fő szeretetnyelve, de ha igen, akkor meg főleg!
Nekünk nőknek meg alapból fontos az, hogy erősítsenek minket abban pl. hogy szeretnek minket, hogy fontosak vagyunk, hogy jól nézünk ki, nem igaz?

Kell nekünk is emlékeztetőket elhelyezni az életünkben.

Mint annak idején Józsué és az izraeliták, amikor átkeltek a Jordánon. Emlékköveket raktak le. Emlékeztetni kell magunkat, hogy többet mondjuk el, sokszor ismételjük meg a másiknak a dicséretet, az odafigyelést...

 Az új szokások kialakításának legjobb módja az, ha időnként olyan egyszerű dolgokat alkalmazunk, mint hogy felírjuk, vagy emlékeztetőt írunk a telefonunkba, esetleg ezzel kezdjük a napot...

Volt egy ismerősöm, aki a csuklóján tartott egy gumiszalagot, és amikor rá akart gyújtani, megcsípte magát, ezzel jelezte, emlékeztette magát, hogy ez nem helyes és le akar szokni. Leszokott, de kellett neki egy kis idő :)

Én nagyon sokáig rágtam a körmömet. Abban vezettem le a feszültséget. Szinte mindig fájt, mert amilyen kicsire lehetett, lerágtam. Egyszer aztán az egyik tanárom azt mondta, hogy két dolog csúnya egy gépírónál. A túl nagy körmök és a lerágottak. Így elkezdtem tudatosan odafigyelni arra, hogy ne rágjam. Nem volt könnyű...De minden alkalommal elmondtam magamnak, hogy ezt nem szabad! Elég sokáig tartott, de már
több, mint 20 éve nem rágom...

Biztos mindenkinek vannak rossz szokásai, amikről szeretne leszokni.
Szóval, meg kell értenünk, hogy a rossz szokás ELLENSÉG! Az ellenség pedig sokszor hátrálásra kényszerít. Gátol abban, hogy azzá legyünk, ami a helyes, és ami jót tesz nekünk. De azt mondom, hogy amikor egy ellenség le akar győzni, akkor nem lehetünk könyörületesek. Hiszen ez egy harc.
A Biblia is arra buzdít és tanít minket, hogy felvegyük a harcot, a kesztyűt az Ellenséggel, aki mint pusztító oroszlán szerte jár, keresve mit tegyen tönkre és mit tépjen széjjel.

Isten vezette Izrael népét, hogy birtokolják a nekik megígért földet, ahogy minket is vezet a jó út és élet felé. Ezt ígérte nekünk. Sok ellenséges nép került szembe velük, éppúgy, mint velünk szembe.
Isten azt a parancsot adta a népének, hogy ne csak foglalják el a földet, ami az övéké, hanem irtsák is ki az ellenséges népet, aki nem az ő útján jár. Ne legyenek irántuk könyörületesek, ne engedjék meg, hogy "csak egy kicsit!" - elv bekerüljön az életükbe. Ez néhol durvának és keménynek, esetleg könyörtelennek hathat, de az Isten mondta, mert tudta, hogy ha valami rossz bekerül az életünkbe, akkor azzal nehéz megküzdeni, legyőzni meg főleg!

"Bánj kíméletlenül és irgalmatlanul a rossz szokásokkal! Találd meg a módját, hogy azokat a jó dolgokat cselekedd, amelyeket valóban szeretnél! Ismerd fel, hogy a rossz szokások megfosztanak bennünket az Isten által elrendelt élettől! Ne gondold: "Ó, ez csak egy rossz szokás, nem nagy ügy!" Ha ezt gondolod, nagyon valószínű, hogy az adott szokással sohasem fogsz tudni leszámolni. Mondd magadnak inkább ezt: "Ez a rossz szokás az ellenségem. Ellopja tőlem a Jézus által nekem szánt életminőséget, én viszont nem tűröm, hogy az életem része maradjon!"

Nagy igazság :)

Választás

Ha kedd, akkor Gyermeknevelde!!!

Én mindig várom a keddet, mert jó erről írni, átgondolni a gyermeknevelés dolgait, küzdelmeit... Még akkor is, ha esetleg csak magamnak jegyzem le ezeket a gondolatokat. Nekem sokat segít. Azt nem mondom, hogy mindig mindent tudok változtatni, rögtön és azonnal meg főleg nem, de dolgozom rajta!

Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de nekem néha úgy tűnik, hogy a gyermekeim talán sose fogják megtanulni azokat a fontos dolgokat, amelyeket szeretném, ha tudnának. Napi szinten küzdelem van, de gondolom, hogy nemcsak nálam :) Tanulom azt, hogy minden alkalommal megerősítsem benne a helyes viselkedést, és a jó döntéseket. Bár az is tény, hogy nem mindig vagyok türelmes. Azt kell megtanulnom, hogy most elmondom sokszor 

MÁR EZERSZER ELMONDTAM! - mondat akár unalmas is lehet, és válaszolja is a gyerek: ANYA, TUDOM, MÁR MONDTAD! Mégis azt látom, hogy nem azt csinálja, nem úgy tesz, nem szerepel az a kérés és terv a terveiben.

Meg kell tanulnunk azt, hogy bár elmondjuk ezerszer, és mi azt hisszük, hogy nem értik, pedig tudják... nos, megtanulták és megtanulják. Csak mi türelmetlenek vagyunk, mert arra várunk, hogy RÖGTÖN, AZONNAL ÉS MÁRIS! 

Az a kérdés, hogy meg tudjuk-e tanítani őket azokra a fontos dolgokra, amelyek idővel szokássá (JÓ SZOKÁSSÁ) válnak az életükben? 

Nekünk jelent sok-sok kitartást és türelmet. 

De mivel én nem vagyok egy türelmes ember, vagyis alapvetően az vagyok, azért néha a gyerekeim ebből segítenek kimozdulni. 

Azt kell tanulnom, és megértenem, hogy ahogy nőnek a gyerekek, éretté válnak és megtanulják azokat a dolgokat, amelyeket a MI életünkben látnak. De ehhez kell egy szülőnek ÖNKONTROLL. Nekem ez nem erősségem. Úgy értem alapvetően fegyelmezett vagyok és szeretem a szabályokat betartani, és soha nem kések el sehonnan, és még sorolhatnám..., de azért nincs bennem meg az a KONTROLL mindig, ami helyes és ami jó példa lehetne. Ha gyakran vagyok türelmetlen, akkor ezt szokják meg. És természetemből és öröklöttségből adódóan van rá hajlamom.

Azt szeretném ezen a héten megtanulni, hogy adjak nekik választási lehetőséget. Kicsit szeretem irányítani a dolgokat, az eseményeket, a gyerekeimet is. Szeretem a szervezettséget az életemben, de nem biztos, hogy ez mindig jó. Jobb lenne kicsit spontánabbnak lenni. 

Mert tény, ami tény, hogy mi szülők monitorozhatjuk, tanácsolhatjuk őket, ha szükséges. Megláttathatjuk velük tetteik következményeit. De meg kell tanítani őket az önállóságra. 

Az a cél, hogy segítsük az érés folyamatában őket. Az a cél, hogy tudjanak egyedül is döntést hozni. Persze, mi azt szeretnénk, ha csak jó döntéseket hoznának, de ez nem lesz mindig így.

Az érettség példamutatással tanítható és érhető el.

HA LEHETSÉGES, ADJUK MEG GYERMEKÜNKNEK A VÁLASZTÁS SZABADSÁGÁT.

"Az első, fejlődési évek során bármikor, amikor a szülői kontroll túlzottan erélyessé és kényszerítővé válik, és haragot vagy megfélemlítést alkalmazunk az engedelmesség kicsikarásához, negatív reakciókat váltunk ki gyermekeinkben. Vagy ellenszegülnek, vagy visszahúzódnak - teszik mindezt annak érdekében, hogy megkíséreljenek némi kontrollt szerezni saját életük felett. A gyermeknevelés így egy csatává válik."

(Kay Kuzma)

Azt szeretném, ha a gyermekeim már most, kisgyermekként megszeressék Jézust. Mellette döntsenek.
Szombaton, amikor a gyülekezetben voltunk, és ültünk az istentiszteleten, Zsófia általában színezni szokott, vagy másol valamit. De most rajzolt. Ezt:

Ez a vágyam, és ez a célom. És bár nagyon szeretem a gyerekeimet, sokat vitázunk egymással. Zsófiával főleg. De mégis az a vágyam, hogy jól megalapozzam azt benne, hogy Krisztus szereti őt, meghalt érte, és szabadsága van szeretni őt és mellette dönteni. És abban is, ha nemet mond.
De azt is szeretném, ha az is éreznék, hogy én is nagyon szeretem őket. Szigorúnak tűnök és tűnhetek, de ez a szigor szeretetből fakad.

Zsófia 8 éves lett

Egy kis képes beszámoló Zsófia születésnapjáról:

LUFICSATA

 

BILIÁRD: 

(MÉG A FELNŐTTEK IS TUDTAK KICSIT BESZÉLGETNI)

 

 

 EGY KIS BESZÉLGETÉS IS BELEFÉRT: 

 

AJÁNDÉKOSZTÁS:

 KINCSKERESÉS:

 

 HÓEMBERÉPÍTÉS, HÓGOLYÓZÁS

 

TORTAEVÉS ÉS MEGHATÓDÓ ÜNNEPELT :)

 

Jó kis nap volt.
Jól elfáradtunk, és reméltem, hogy senkit sem kellett altatni este. Legalábbis Zsófiát nem :)

Hálás vagyok #30.

Ez a hét eseménydús volt. Rengeteg minden történt, szinte nem is tudtam követni az eseményeket. Még jó, hogy eljött anyukám :)
Ezen a héten érte vagyok a leghálásabb, hogy eljött, itt van és segít nekem.
KÖSZI ANYA!!!!

•  Mi más tehetne örömtelivé egy hetet, mint egy születésnapi buli. Az egész hét erről szólt, ennek a jegyében és szervezésében. De azért jó, hogy vége van.
• Lambériázás - Férj nagyon ügyesen megcsinálta az előszoba részt. Eddig a gyerekek alkotásai díszítették a falat, de hiába, nekem ilyen ügyes Férjecském van :)
• Gyerekekkel labdázni a szobában (izgalmas volt, hogy ne verjünk le semmit)
• Nimróddal úszni menni - már elég ügyes, a nagy vízben is  elég jól boldogul...
• Zsófia utolsó úszás órája az iskolában, és lefotóztam az osztály :)
• Új ágyneműbe bújni.
• Anyukám megjött. EZ VOLT A HÉT LEGJOBB ESEMÉNYE. Sokat segített nekem a készülődésben, a pakolásban, tudniillik újra kiújult az ínhüvelygyulladásom, így nagy segítség nekem.
• Férj pizzát készített magának. Ő gyúrta és dagasztotta és készítette. Ha még nem mondtam volna, nagyon ügyes!
• Jók voltak megint a hittan órák, de ezt azt hiszem minden héten leírom majd :)
• Készülni Zsófi szülinapi bulijára, szervezkedni, ötletelni... nagyon szeretem.
• Havazás, ahol a gyerekek együtt örülhettek a télnek és a hónak, és együtt lehettek kint egy kicsit. Különleges pár óra volt kint. Hóemberek készültek, akció volt (küldetést teljesítettek), kincset kerestek, hógolyóztak, építettek mindenfélét.
• Az  én drága 8 évesem :)
  
  
• Sok-sok finomság :)
• Torta - Geronimo Stiltonos :)

• Kölyök-pezsgős koccintás
• Ajándékok Zsófinak - szerintem néha túl sok is...
• Nimróddal SPORTNAP a leendő iskolájában. Nagyon élveztük, még érmet is kaptunk :)

 

• Meseolvasás esténként Nimródnak. Olyan nagyon igényli az utóbbi időben. Judit barátnőm blogját használom, mert aranyos mesék vannak benne, és kedvesek.
• Gyalogolni a gyerekeimmel az iskolába. Nagyon jó. Mivel Katát nem kellett vinni, ezért a héten egész végig gyalog jártam a gyerekekkel iskolába. Nagyon jó volt mindenkinek. Nekem kimondottan. Bár a csúszós út kifogott rajtam. Ezt egy kék folt is jelzi a fenekemen :)
• Gyalogolni jó!
• 
  

És még biztos, hogy nem teljes a lista...

Kedvenc hobbimról :)

Ha még nem mondtam volna (elégszer :) ), akkor most elmondom: NAGYON élvezem azt, hogy hittant taníthatok. Vagyis Bibliaismeretet. Örülök, hogy van néhány gyerekem, persze szeretném, ha többen lennének, mert nagyon tetszik nekem ez az egész helyzet.
Egyrészt azért, mert kicsit kimozdulhatok otthonról, bár én szeretek Anya lenni és otthon tenni-venni, pakolgatni, főzni a családomnak, sétálni a gyerekeimmel, játszani velük... várni Férjet... és még sorolhatnám. Szeretek Anya és Feleség lenni, bár e tekintetben nem értek egyet Ákos ominózus kijelentésével, amely oly nagy port kavart fel. De most nem is akarom ezt részletekben kifejteni. Mert bár meggyőződésem, hogy egy anyának, feleségnek, nőnek az az egyik legnagyobb feladata, hogy nevelje és egyengesse a gyerekei életét, annak alakulását, néha-néha jó kimozdulni és igenis jó felnőttek között lenni, összetett mondatokat használni :), beszélgetni másokkal, FELNŐTTEKKEL.
És nekem ezt is jelenti a Bibliaismeret tanítása.
Ha nem mehetnék emberek közé, honnan tudnák, hogy hogy élem meg a hitemet, mit gondolok az Istenről, az életről, miben hiszek és miért? Ha a négy fal között maradok, akkor én, mint nő, nem tudok bizonyságot tenni embereknek arról, hogyan és miért változott az életem. Miért fontos nekem Krisztus kegyelme, szeretete és ajándéka.

A tanítás nagyon fontos nekem. Ez az életem egyik legnagyobb ajándéka, és nagyon hálás vagyok azért, hogy ezt csinálhatom. Alig várom, hogy szerda és csütörtök legyen. Alig várom, hogy a 6 gyermekhez mehessek az egyik iskolába, és hogy az 1-hez, az Enyémhez egy másik iskolába.
Valahogy többet hoznak ki belőlem is ezek az alkalmak.
Élvezem és fontos nekem. Jobb emberré tesz, tanulok a gyerekektől, és megpróbálom újra megérteni a gyerekeket... keresve a lehetőségeket, az alkalmakat arra, hogy nekik is beszélhessek a hitemről, arról, hogy miért így döntöttem. Nemcsak a bibliai történetekről.

Zsófiával ilyenkor nagyon más a kapcsolatunk. Alapvetően sok vitánk van a tanulás miatt és a tanulással kapcsolatban, de ezeken az órákon SOHA nem vitázunk, nincsenek összezördüléseink. Jókat beszélgetünk, élvezettel vesszük át a történetet (mondjuk jó a könyv is!), és aztán mindig alkotunk.

Most két hete Jézus születésének történetéről beszélgettünk, a bölcsek érkezéséről.
Egyik héten egy hatalmas csillagra ragasztottunk sárga papírból kinyomott virágokat...


a másik héten pedig angyalt készítettünk...

Nagyon jók ezek az alkalmak.
Nálam elsősorban ez a cél. Nemcsak Zsófinál, hanem a másik 6 gyermeknél is (hamarosan azt is megmutatom, hogy velük miket készítettünk).

Az öröm

"Ne bánkódjatok, mert az Úrnak öröme a ti erősségetek." (Nehémiás 8,10)

Az elmúlt néhány hónapban, vagy azt is mondhatnám, hogy évben nagyon küzdöttem az idővel és az energiával. De ugye ez nem meglepő? A leginkább tavaly éreztem azt, hogy elfáradtam, türelmetlen lettem, ideges és ingerlékeny, és minden zavart és durrantam, mint a petárda. Nehéz volt. Nekem is, a gyerekeknek is. De túléltük :) De már jobban vagyok, mint tavaly, sokkal, de sokkal jobban... :) 

El is határoztam, hogy változtatok a dolgokhoz való hozzáállásomon, és megváltoztatom az életem szemléletét is. Bár sosem voltam pesszimista alkat, át kellett állítani az agyamat arra, hogy még optimistább legyek :) és örömre találjak az életben. 

Ehhez persze az kellett, hogy sokat beszélgessek Istennel, hogy vegye el a sok terhet, fáradtságot, ami összegyűlt ez idő alatt. Tényleg sok volt. És bár alapvetően a boldog és megelégedett emberek táborába tartozom, de egyszerre és hirtelen változott az életem. Úgy alakult, hogy minden rám szakadt. A gyerekek, az iskola, az óvoda, értük menni, az itthoni teendők, a kinti tennivalók, a fahordás, a tyúkok rendezése, mindenhová én vittem a gyerekeket, meg fejben tartottam mindent... elfáradtam. De persze közben meg tudtam, hogy Férjnek most az a feladata, hogy iskolába járjon, mert így alakult az életünk.(Sok éven keresztül én jártam, ő tartotta a frontot, ez most kölcsönös.)

De az az igazság, hogy Istenhez is nehezebb volt menni, és hálát adni mindenért. Pedig tényleg hálás vagyok sok mindenért, a sok jóért, amit kaptam. És tényleg azt tapasztaltam, hogy Isten nem változik, mert ő megígér valamit, és betartja. A tenyerén hordozott. A hónapok alatt sokat változott a hozzáállásom dolgokhoz. Megtanultam kevesebbet aggódni, leosztani a gyerekeknek is a munkát, megtapasztaltam, hogy van segítség és megoldás. Már nem éreztem nehéznek a körülményeimet, és felszabadultabb is lettem. Nem idegeskedtem és stresszeltem annyit, mint régen. Megláttam az élet apró örömeit.

A Facebookon megtaláltam egy régi kolléganőmet, még a jókais évekből, és azt láttam, hogy túl sok mindent nem oszt meg, de minden nap leírja, hogy aznap milyen 3 dologért volt hálás. És ez elgondolkoztatott engem is. Kell, hogy hálásak legyünk! Legalább 3 dologban! Ezért készítettem egy táblázatot magamnak, és úgy döntöttem, hogy fogom írni, jegyzetelni magamnak a napi hálás dolgot.De be lehet írni a határidő naplóba, vagy a naplóba, vagy akár a Facebookra is, ahogyan ő tette...

Igazából 3 dolgot értettem meg ezalatt az idő alatt.

1. LASSÍTANOM KELL! - Mindig mindenhova sietek, szaladok, mintha kergetnének, pedig itthon vagyok, nem kell alkalmazkodni senkihez. Egyedül a reggeli ébredés van időhöz kötve. Régebben amiatt is aggódtam, hogyha nem érek oda az oviba vagy iskolába, de már ezen is túl vagyok, mert tudom, hogy vigyáznak rájuk, miért tennék másképpen? Sokszor volt úgy, hogy Kata úgy elaludt, hogy nem tudtam időben felkelteni, és időben elindulni pl. az oviba. De mára már ezt is lazábban fogom. Reggelenként is aggódtam, hogy időben keljenek fel, végezzék el a feladatukat, hogy időben elindulhassunk és odaérhessünk az iskolába. Aztán a gyülekezetben is felpörögtem, mert úgy gondoltam, hogy ha én nem csinálok meg dolgokat, akkor senki, és csinálni, tenni kell... De ez is, mint minden más megoldódik és megoldódott. Lassítanom kellett az élettempómon, és adni magamnak szabad órákat, amikor pihenhetek és feltöltődhetek. Mert szükségem van rá! És igen, meg kellett értenem, hogy NEM TUDOK MINDENT ÉN MEGCSINÁLNI! 

2. BLOG ÉS A MINDENNAPOK - Nagyon jó, hogy létezik a blog. Régebben írtam naplót, de sosem tudtam befejezni, vagy minden nap leülni és írni. Szeretek elidőzni a blogon, olvasgatni mások életét és szeretem megosztani a mi családunk történéseit is. Sok-sok örömet lehet így is megosztani. Bár az tény, hogy oda kell figyelni arra, hogy mennyi időt ülök előtte, mert az internet tényleg elveszi az időm javát, ha nem korlátozom.

3. EGYSZERŰ NŐ VAGYOK - kis gyártási hibával... Megértettem, hogy nem vagyok Superman felesége, aki mindig mindent el tud intézni, egy legyintéssel, fújással, nézéssel, és már kész is minden. Nem tudok megoldani problémákat rögtön és azonnal, és akármilyen szomorú is a helyzet, én nem vagyok tökéletes. :)

Ezért értettem meg azt, hogy szükségem van időre, ami ahhoz kell, hogy én magam is változzak, és hogy megtaláljam az életben az apró örömöket. Nem akarok besavanyodott életet élni! 

Hiszen kereszténynek lenni jó dolog, és örömet jelent. És bár sokan nem hiszik el, de tényleg boldogok a keresztény emberek! Azt hiszik, hogy besavanyodott, tiltásokkal teli életet élünk. Pedig nem! Én azt szeretném megmutatni, hogy boldog vagyok. Vannak hullámvölgyek, de tudom, hogy Istenhez mindig mehetek és tudom, hogy Isten szeret engem!

Feladat:
A célom tehát az lesz, hogy minden nap (legalább egy hónapig) összeírom azt a napi 3 dolgot, ami örömöt jelent, és amiért hálás vagyok!

A Filippi levél az egyik kedvenc részem a Bibliában, ahol nagyon sokszor benne van az ÖRÖM szó. Nagyon sokszor elolvastam, és tényleg mindig jó kedvre derített. 
Úgyhogy a ráadás feladat az lesz számomra, hogy elolvasom újra a Filippi levelet. Nagyon szeretem!

A SZOKÁSAINK LEGYŐZÉSE - Ne add föl! # 3.

A szokás olyan cselekvés, amit ismétléssel sajátítunk el, és végül nagyon kis erőfeszítésbe kerül, hogy megcsináljuk.
Tényleg úgy van, hogy először mi alakítjuk ki a szokásainkat, aztán azok alakítanak minket. Azok vagyunk, amit újra meg újra megteszünk.
Nem szabad elhinni azt, hogy képtelen vagy(ok) másképpen cselekedni. Úgy gondolom, hogy meg tudjuk csinálni a MÁST is, csak a hozzáállásunkon kell változtatnunk.
Nem olyan régen találkoztam két kedves hölggyel, akik jártak itt Móron az egészségügyi előadás-sorozatra. Nagyon lelkesen jöttek, mindig együtt, mert barátnők, mindig ott voltak, meghallgattak mindent. Én azóta szültem, és eltelt 3 év, kicsit ki is estem a főzőkörökből és bibliakörökből... Ez nekem is tény. De amikor találkoztunk, nagyon kedvesen megkérdezték, hogy lesz-e és mikor folytatás? Mert érdekelni nagyon érdekli őket, persze változtatni nem akarnak, de olyan jól elülnek ott, mert jól tudnak hallgatni.
Mosolyogtam.
Nos, ilyenkor mit mondasz?

Az ember azért megy el ilyen helyekre, mert érdekli, és mert akar valami változást az életében. De nagyon nehezen tudjuk megtenni, mert a szokásaink már megragadtak.

Nos, ugyanez van a lelki dolgokkal is.
A Római levélben van egy vers, ami szerintem nagyon fontos:

Szerintem ebben a tudatban kell élni és gondolkodni. Én legalábbis igyekszem, és próbálkozom.
Ha azokra a dolgokra koncentrálunk, ami rossz az életünkben (emberek, ki a hibás, milyen nehéz nekem, rossz az életem, stb.), ettől nem változik semmi. Ha jól akarjuk magunkat érezni a bőrünkben és az életünkben, akkor döntéseket kell hozni. Dönteni abban, hogy a jót választom!
Én ezt képviselem, tudniillik azt, hogy a jó hatalmasabb, mint a gonosz. Hogy a jó mindig győz!
Meggyőződésem és hitem szerint is az ellenség az, aki azon dolgozik és mesterkedik, hogy nekünk rossz legyen. Akár rossz szokásaink is.

Fontos az, hogy kialakítsuk az életünkben a jó szokásokat, és megszabaduljunk a rosszaktól. Én hajlamos vagyok arra, hogy miután jót ettem, még a gyermekeim utáni maradékot is megegyem. Ez nem jó szokás, mert hát már nincs szüksége rá a szervezetemnek, de azt sem akarom, hogy megmaradjon. És mivel elhatároztam, hogy változtatok az életmódomon, - attól függetlenül, hogy az egészséges életmód híve és kicsit a képviselője is vagyok :) -, nagyon fontos volt megtanulnom, hogy 1) a gyerekeimnek kevesebbet kell szedni, mert lehet úgy is, hogy keveset többször, 2) ha esetleg mégis megmarad, nekem nem KELL megennem, csak azért, hogy ne maradjon maradék.

 Az étkezés sok mindenkinek küzdelem. Én is mindig megállok egy-egy jó kis szakácskönyv vagy ilyen jellegű újság mellett, de meg tudom állni, hogy nem veszem meg az újságot, csak azért, hogy még több olyan könyv legyen a polcomon, amit nem főzök meg. Hiszen jelenleg időm sincs. (Biztos észrevettétek, hogy nem igazán volt időm még új receptet feltenni... Mert tényleg nincs időm, meg energiám sem.)
Szeretek enni, még mindig, de igyekszem nem gondolni annyit az ételre.

Azt értettem meg, hogy ha rendszeres testmozgást szeretnék az életemben, és azt kialakítani, akkor ne azon gondolkodjak, és mondogassam, hogy "ez nehéz", mert egyébként tényleg az :), hanem azt erősítem magamban, hogy milyen KLASSZ következménye lesz  a kitartásomnak.
Mivel még mindig - immáron sokadjára írom, de tény -, nem jutok el edzőterembe, így újra bevezettem életembe a gyaloglást. Hidegben és néha szétfagyva, de nagyon élvezem. Muszáj mozogni és odafigyelni erre!

De időt kell szánni rá. Szerintem.
Bár sokszor mondja azt az ember, hogy nincs rá ideje, esetleg izomlázad lesz (nekem volt, amikor visszaszoktam rá, élni sem volt kedvem sokáig, de már nagyon jó!)

Énszerintem az embert motiválja a jutalom, és az, hogy látszik a mínusz kiló, az nagyon jó! Az elismerés pedig nagyszerű érzés!

NE ADD ÁT MAGAD A VERESÉGNEK MÉG A HARC ELŐTT AZZAL, HOGY ELMÉDET A HELYTELEN DOLGOKRA IRÁNYÍTOD!
AZ EMBER ARRA MEGY, AMERRE AZ ELMÉJE VEZETI, ÚGYHOGY ÜGYELNED KELL, HOGY GONDOLATAIDAT INKÁBB ARRA FÓKUSZÁLD, AMIT SZERETNÉL, ÉS NE ARRA, AMIT NEM.

Kényszerítés

Mivel mi, szülők nagyobbak, okosabbak és erősebbek vagyunk, és tény, mi tény hangosabbak is, beleeshetünk abba a csapdába, amit úgy hívnak, hogy KÉNYSZERÍTÉS.
Ez azt jelenti, hogy alkalmazunk módszereket, hogy a gyerekeink azt tegyék, amit mi akarunk.

Ide tartozik a vesztegetés, megfélemlítés, fenyegetés és a testi fenyítés is.
Ez persze így elég durván hangzik és hat, de érdemes elgondolkodni rajta.

Mi, felnőttek olyanok vagyunk, hogy szeretünk kritizálni és jól megmondani a véleményünket, ha esetleg nem értünk egyet a másikkal, úgy gondoljuk, hogy mi jobban tudjuk, pedig dehogy! Ilyenek vagyunk. Sokszor többnek és okosabbnak érezzük magunkat másoknál, és jobban tudjuk, hogy mit kellene tennie a másiknak bizonyos helyzetben.
Bizony, tény, ami tény, hogy vagyunk néhányan IRÁNYÍTÁS-MÁNIÁSOK.
Én nem tagadom, bennem van ilyen hajlam. Nem tudom, hogy és miért alakult ki ez az egész - lehet, hogy a 12 év iskolai évem van mögötte, lehet, hogy ilyen természetet alakítottam ki... Persze, ebben benne van az is, hogy nagyon sokáig kisebbrendűségi komplexusos voltam, aki sosem hitte el, hogy bármire is alkalmas, tud valamit, értékes ember, vagy bármi...
Az én családomban is van ilyen hajlam, ti. hogy "szeretetből, és mert jót akarnak megmondják, hogy nekem hogyan lenne jó... És ezt azt hiszem örököltem is.
Tény, hogy van bennem egyfajta "diktátori" hajlam (ahogy én hívom) :)

De a tényen nem változtat, hogy a túlzott irányítási vágy egy csapda. Mert a gyerekek felé is ilyen elvárásokat közvetítek. Tudom, mert ezzel nagyon küzdök. Nimródban látom viszont ezeket a tulajdonságokat, ami tényleg nagyon fárasztó és idegesítő. Zsófia pedig nehezen viseli a kontrollokat, mert nem mindig e világban él és létezik :)

Az is hiba lehet, hogy akkor vagyok jó szülő, ha uralom és irányítom a gyermekemet. Persze, szeretném, ha megtanulná, hogy hogyan kell viselkednie bizonyos helyeken és helyzetekben, de ez elég nehéz dolog, mert összemosódik. Nem?
Ami nagyon fontos, és megértettem e könyvet olvasva, az az, hogy:
ADOTT HELYZETEKET KELLENE URALNUNK ÉS NEM A GYEREKEKET!!!!
És nekem nem mindig sikerül.
Hogyan is lehetne ezt máshogy csinálni?

Én ezt láttam, ezt a családi modellt. Bár nálunk a szüleim elég engedékenyek voltak, nem voltak szigorúak, nem voltak túlságosan nagy szabályok nálunk, nem kellett részt venni az otthoni dolgokban (ezt később megbánták :) ), de azért szerették kézben tartani, vagy legalábbis megmondani szerintük mi jó. És én ezt láttam, ebben a családmodellben nőttem fel. Valamilyen formában ezt adom tovább.
Amikor az ember elhatározza: "ÉN nem fogom azt csinálni, mint a szüleim!" - ez nem teljesen igaz. Mert hoztuk magunkkal és bennünk van.

Van egy mondat ebben a könyvben (Az első 7 év), ami szerintem fontos, és amit nekem is szem előtt kell tartanom:
"Azok a gyerekek, akiknek nem engedik, hogy a saját koruknak megfelelő, általuk is megoldható kérdésekben döntéseket hozzanak; akiknek nincs lehetőségük megtapasztalni saját döntéseik természetese következményeit, ritkán válnak érett, felelős döntéshozókká." (23. oldal)

Amikor rosszat csinál, kellene, hogy viselje annak a következményét? Hogyan lehetséges ez?
Amikor kényszerítjük őket, hogy engedelmeskedjenek, erősnek érezzük magunkat. Csak hogy a saját igazam bizonyítva legyen! Ez azért van, mert türelmetlen vagyok.
Én ezt tudom magamról, és ezzel nekem meg kell küzdenem.

 

Érdemes ezeken a kérdéseken elgondolkodni és egyébként is...

A hatékony gyereknevelés a határozottság sziklájára épül, nem pedig a határozatlanság homokjára.
A határozott, mégis gyengéd szülőknek a helyzeteket kell irányítaniuk, nem gyermekeik feletti hatalmaskodásukat. Olyan környezetet teremteni, amelyben a gyerekek szükségletei kielégülnek, beleértve az önkifejezés és a választás iránti igényét is.
De ettől függetlenül azt gondolom, hogy a helytelen viselkedést és magatartást meg kell tiltani, ki kell javítani!

És nekünk szülőknek pedig meg kell tanulnunk a helyes viselkedést, anélkül, hogy haragot mutatnánk vagy testi fenyítést alkalmaznánk.
Valahol itt kezdődik a bizalom.
Azt hiszem :)

Hálás vagyok #29.

Egyszer már megírtam ezt a bejegyzést, de valamit ügyetlenkedtem és azzal a lendülettel letöröltem.

 Péntek délutáni séta Katával a környékünkön. Nagyon jó volt :)

 A hét apró örömei. (Micimackó, Licsi, meleg a kályhába és túró rudi - szerelmeses... )

Kata apa ölében el, azaz visszaaludt :)

Zsófiával hittan órán alkottunk...

• Gyerekekkel itthon lenni egész nap :)
• Vasalni, mert még mindig nagyon szeretem :)
• Néhány óra csend, mert Férj elvitte a gyerekeket - nos, ekkor vasaltam és megnéztem egy vicces filmet is, aminek nem tudom mi volt a címe, csak gyereknevelős és gyereket vállalós film volt. Aranyos és romantikus... Néha kell ilyen...
• Férj itthon volt a héten, mert szegény beteg.
• Kata Férj ölében reggelenként visszaaludt - hát nem cuki?
• Amikor 3-an együtt játszanak, és nem vitatkoznak. Ez egy hatalmas élmény!!!
• Nimród málnaszörpöt iszik!!! Igen, jól olvassátok. MÁLNA. Ami alapvetően gyümölcs, de az ő filozófiájában nézve, nem olyan, ami a kertben van, tehát nem számít! De már haladás ez is, mert tavaly még ezt sem tette meg! Egyre ügyesebb minden tekintetben!!!
• Kata matricát kapott az orvosnál. Nem ő volt beteg, Férjet és Engem kísért el :)

• Egy nap, ami LUSTA NAP volt. Nem csináltam semmi látványosat. Jó volt, és néha kell ilyen!
• A nagyok időben felkeltek maguktól, mert időben elmentek aludni. Jó érzés volt, hogy nem kellett vitába bocsátkoznom reggelenként az ébresztés miatt.
• Férj hordta őket egész héten reggel az iskolába és oviba, aminek mindenki örült. Én a legjobban! :) :)
• Új illatú öblítő
• Hittan - mint minden héten!!!!
• Micimackót nézni - sokadjára. De én még mindig nagyon szeretem.
• Egy jó mondat egy meséből: NE ADD FEL, ANYUKÁD NEM OLYANNAK NEVELT!
• Zsófival ismét remek volt a hittan óra. Mert hát milyen más lehetne?
• Sétálni a hidegben. Egyedül voltam, nagyon fáztam, de nagyon jó volt.
• Péntek délután pedig Katával sétáltam a környéken. Igazán izgalmas volt.
• Melegszendvicset enni Férjjel. Ez olyan romantikus volt, mert közben filmet néztünk. (Ritka alkalmak egyike. Mármint a közös film nézés.)
• Egyedül itthon.
• Ölelgetni a gyerekeimet, és örülni annak, hogy az ölembe ülnek és puszilgatnak. Oda vagyok értük!!!
•  Várni a következő hetet!

Szép új hetet kívánok!

A szokásaink legyőzése - lehetséges!? # 2.

Én hiszek a győzelemben. Remélem, hogy Te is!
Itt már elkezdtem ezen elmélkedni, hogy mi is a helyzet a szokásainkkal. Hogy mennyire fontos az, hogy optimistán álljunk az élet dolgaihoz, hogy megtaláljuk és megértsük, hogy az élet lehet nehéz, és az is, de lehet jó döntéseket is hozni, vagy ha nem is, de hinni azt, hogy minden rossz jóra fordul. Én ebben nagyon hiszek.

MERT ISTENNÉL SEMMI SEM LEHETETLEN! (Lukács 1,37)

Olvastam két gondolatot:
* A GYŐZELEM SZOKÁS - SAJNOS A VERESÉG IS.
* AMIKOR MEGTANULUNK FELADNI VALAMIT, NOS A FELADÁS MÁR A SZOKÁSUNKKÁ VÁLT.

De a mostani kedvencemet egy mesében hallottam. Szeretem a meséket, mert sok bölcsesség van benne és sok jóra tanít. Nemcsak a gyerekeimet, hanem engem is.

Van, amikor rossz dolgok történnek. De ne hagyd, hogy elvegyék a kedvedet. (Noddy mese)

Szóval, én úgy gondolom, hogy meg kell hozni azt a döntést, hogy győztes lehetek. Az élet minden területén. És itt most nem a bevonzásra gondolok (nem vallom az ezotériának ezt a tanítását), de a döntés, hogy hogyan alakulhat az életed, az itt kezdődik. Szerintem. Én nem azt mondom, hogy ezeket a döntéseket egyedül kell meghozni, mert egyedül nem működik. Az én meggyőződésem szerint ehhez Isten KELL!

Én egy eléggé aggodalmaskodó ember vagyok. Mindig is az voltam. Tele gátlásokkal, félelemmel, aggodalommal, hogy mi hogy alakul majd az életemben... Még most is tele vagyok stressz-érzéssel, de ma sokan, akik ismernek nem hiszik el rólam, hogy vannak az életemben még félelmek és aggodalmak. Pedig vannak. Nem hiszik el, hogy még most is küzdök kisebbrendűséggel. (Bár már jól haladok és alakulok. Ez leginkább Férjnek köszönhető, aki megértette velem, hogy szerethető vagyok, úgy ahogy vagyok! Az, hogy ő szeret engem, sok erőt, energiát és pozitív életszemléletet jelent nekem.)

Pedig én alapvetően egy optimista szemléletű ember vagyok.

De azt értettem meg az életem során, hogy nincs értelme valamihez úgy hozzáfogni, belefogni, hogy "Én erre képtelen vagyok! Nekem ez nem megy! Béna vagyok! stb.", mert akkor tényleg kudarcot vallasz!

De én azt gondolom, hogy győzni lehet! Vagy inkább azt mondom, GYŐZNI KELL!
Isten segítségével lehet képes az ember arra, hogy legyőzze a rossz szokásait, és kialakítsa a jókat. De minden küzdelem. És a küzdelem edzi a jellemet, és azáltal nemesebbé válhatunk. Jobb emberré válhatunk a jó szokások, a jó döntések következtében.

 

Azon gondolkoztam, hogy milyen rossz szokások vannak az életünkben?
Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek más. Összegyűjtöttem néhányat:

• körömrágás, 
• hallgatózás, 
• mértéktelen evés, ivás, 
• dolgok halogatása,
• kiabálás,
• tévé és számítógép
• mobilozás
• vásárlás, mint függőség
• rendetlenség, 
• ceruzarágás,
• vitatkozás, veszekedés
• lustaság
• dohányzás,
• gyorshajtás, 
• idegeskedés,
• kritizálás (magunké is!)
• stb

Csak néhányat gyűjtöttem össze, de lehet, hogy még van, nekem ennyi jutott az eszembe.
Ami tény!, hogy  ezekről egyszerre leszokni LEHETETLEN!
A szokások elhagyásához összpontosítás és erőfeszítés szükségeltetik, és minél régebbi egy szokás, annál jobban berögzült, és nehezebb leszámolni vele!

Én például nagyon sokáig rágtam a körmöm. Általános és középiskolában, amikor ideges voltam, féltem vagy aggódtam valami miatt, akkor mindig rágtam a körmöm. De tövig. És persze mindig fájt. Nem akartam, de mivel ideges voltam, így vezettem le a feszültséget. Nagyon sokáig, több évig tartott, mire erről a rossz szokásomról leszoktam. Ma már nincs így, és el sem tudom képzelni, hogy lehetettem ilyen egykoron.

Én írtam magamnak egy elhatározásos listát, amit idén szeretnék megvalósítani. Ha gondolod, írj Te is!

Azt gondolom, hogy az apróbb, könnyebb rossz szokásokkal könnyebb kezdeni.. Ha az összeset akarjuk egyszerre legyőzni, akkor az elveszett csata!

"Úgy érdemes a változáson munkálkodni, hogy ha egyszerre csak egy napra és témára koncentrálsz, és ebben kitartasz, egészen addig, amíg meg nem tapasztalod az áttörést.
Soha ne vegye el a kedvedet, hogy még nem arattál sikert, inkább légy elégedett, mert a siker felé tartasz. A csüggedés csak leszívja az erődet, amelyre szükség van a siker eléréséhez." (Joyce Meyer)

Ennek hogy örülne Zsófi!

De tényleg!

A gyerekem epermániában szenved. Minden, ami epres jöhet. Sütemény, túró rudi, eper természetesen, eper díszítéssel létező mindenféle dolog, eperszínű ruhák és Eperke is :)

Amikor ezt megtaláltam és megnéztem, arra gondoltam, bárcsak tudnám hogyan kell papírt fonni...

Annyira szeretnék neki egy ilyet!

Egy ilyen EPER ALAKÚ PAPÍRFONOTT KOSARAT!

Zsófia nagyon örülne ennek... 

Egy ilyennek!

forrás: stranamasterov.ru

Kegyelem

Próbálkozom felvenni a harcot a törvényeskedéssel szemben. Nem olyan könnyű, mert az ember beleesik akaratlanul is. Hiszen melyik szülő nem szeretné, ha a gyermeke TÖKÉLETES legyen? Vannak, akik azt mondják, hogy ők azok, és ebből kifolyólag a gyerekei is. Nos, lehet. De nem irigylem sem azokat a gyerekeket, sem ezeket a szülőket.

Nagyon szeretem a gyerekeimet. Tényleg. Nagyon hálás vagyok értük, és nagyon-nagy élmény, hogy az anyukájuk lehetek. Hálás vagyok, hogy részesei a mindennapjaimnak és hogy őket bízta rám az Úr, hogy nevelgessem és táplálgassam őket.
De ha őszinte akarok lenni, nem mindig megy ez nekem.
Mert hát néha kihoznak a béketűrésemből, türelmetlen(ebb) vagyok, nem értem, hogy mit miért csinálnak és miért úgy, nem értem, hogy tényleg nem hallják azt, amit mondok, vagy csak szórakoznak velem... és még sorolhatnám.
Szeretem őket, de néha elfáradok, és azt szeretném, ha nekem is lennének "tökéletesen" viselkedő gyerekeim. Sokan mondják, hogy azok, mert alapvetően szófogadóak, és megcsinálják, amit kérek, de ezt elég kemény harc és néha háború hozta össze.

AHHOZ, HOGY A GYERMEKEK MEGÉRTSÉK ISTEN KEGYELMÉT, ELŐSZÖR MEG KELL TAPASZTALNIUK A SZÜLŐI KEGYELMET.

Az a vágyam, hogy a gyermekeim azt érezzék, hogy Jézushoz tartozni kegyelem. Nem szeretném, ha azt látnák és élnék meg, hogy Isten elvár és követel, (ahogy néha anya) és türelmetlen (mint néha anya). Azt szeretném, ha élő és tartós kapcsolatuk lenne Jézussal, megértenék a szeretetét és a munkáját értük.
Még akkor is, amikor úgy érzik, hogy ez "életük legrosszabb napja". Szeretném, ha megértenék, hogy Isten kegyelme mennyire fontos és milyen jó megtalálni őt, de ha úgy alakul, akkor visszatalálni is.
Arra vágyom, hogy megérték, hogy Isten úgy szereti őket, ahogy vannak. A hibáikkal, amelyeken dolgozni és változtatni kell. Az a vágyam, hogy megértsék, ne azért CSELEKEDJENEK, TEGYENEK dolgokat, mert ennek kell megfelelni ahhoz, hogy Isten országába jussanak, hanem szimplán, egyszerűen megértsék, hogy ISTEN ÚGY SZERETI ŐKET, AHOGY VANNAK!

Azért izgulok ezért, mert ha gyermekkorukban azt tapasztalják, hogy sok a törvényeskedés a szüleikben (és bennem van ilyen jellegű hajlam), akkor se engem lássanak, hanem Krisztust. Én ezért csak imádkozni tudok, és imádkozok is, hogy Bocsásson meg az Úr nekem azért, hogy ne legyek törvényeskedő!

Van a könyvben egy mondat, amit nagyon szeretek:

 EZ egy nehéz mondat, és nekem sokszor el kell mondanom magamnak. Figyelmeztetnem kell magamat arra, hogy szeretem őket (amit elvileg tudok, de nem mindig jön ez belőlem). 

Ha azt kérdezed tőlem és a gyerekeimtől, hogy SZIGORÚ vagyok-e velük, Zsófia biztosan azt mondja, hogy igen. Én is azt gondolom, hogy igen. Bár én jobban szeretem azt mondani, hogy következetes. Ez jelen esetben nem mindig népszerű. Mert vannak ismerőseim, akik nem mennek bele a küzdelembe, legyen csak az, amit a gyerek akar (bizonyos határig lehet is), mert vagy elfáradtak benne, vagy erős akaratú a gyerek és keményen megy az igazáért. Nálunk ez nem így van. Nimród a legkeményebb eset, van benne egy adag makacsság, amit nehéz formálni. Zsófia meg az a típus, akinek, ha valami nem tetszik és nem jön össze, nem ért egyet, vagy én szólok, hogy meg kell csinálni, akkor "nyávogó" üzemmódba lép. Na, ez a legfárasztóbb. Főleg, így közel a 8-hoz! (10 nap!)

Szóval nagy a feladat. Én legalábbis néha így élem meg. 
De felveszem a kesztyűt! 
Remélem! 

Újra Játék! - Jézus csodái bibliatanulmányt nyerhetsz!

Nos, aki emlékszik, egyszer régen, tavaly régen, megígértem, hogy lesz új tanulmány, amit meg lehet nyerni.
Nem titok, elfelejtettem.
Vagyis volt az eszemben, de annyi minden történt velem és velünk, zajlott az élet, ... (itt jönnek most a mentségek)... DE!
A lényeg a lényeg! Hogy most megosztom veletek!
A legutóbb megjelent két tanulmányt Jézus csodáiból írtam.
Nagy élmény volt és nagyon élveztem. Mindig jó téma Jézus, bár itt súgom meg nektek, hogy alapvetően Ószövetség-mániás vagyok.

Nos, ezt a két tanulmányt szeretném kisorsolni:

OVISOKNAK:

 KISISKOLÁSOKNAK:

Részletek a tanulmányból később!

Tartalomból:

• Jézus minden betegséget meggyógyít
• Jézus első csodája kánában
• A csodálatos halfogás
• Jézus és a kapernaumi százados
• Jairus lányának csodálatos gyógyulása
• Jézus lecsendesíti a vihart
• Csodálatos kenyérszaporítás

Most arra kérek mindenkit, hogy aki szeretné megnyerni, jelentkezzen itt!
Kérlek azt is írd meg, hogy melyik tanulmányt szeretnéd megnyerni!
Játszani mindig jó, ezért kérlek, ha lehetőséged van, oszd meg a blogodon vagy a facebookos oldaladon is, hogy másokhoz is eljusson az örömhír üzenete :)

Sorsolás időpontja: 2016. február 18. (ez lesz az én születésnapi ajándékom Neked!)

Hálás vagyok #28.

Ebben az évben ez az első Hálás szombat bejegyzésem. Jó kis hét volt, de nagyon örülök a pihenésnek.  A szombat mindig is a kedvencem. Még akkor is, ha ma nem tudtunk elmenni a gyülekezetbe, mert kisfiam lebetegedett. De ezen a héten is rengeteg mindenért tudok hálás lenni.

 

• Melyik gyerek ne lenne hálás, ne örülne a hónak. Ezen a héten persze volt rendesen. Sok. Én is szeretem a telet, és a havat is, de nem szeretem, amikor vezetni kell ilyen időben. Ilyenkor stresszelek és az átlagtól is idegesebb vagyok. Ezt már a gyerekek is tudják...
• Hóesést nézni a meleg szobából.
• Havat lapátolni. (Mert egyébként ezt meg szeretem)
• Csendes foglalkozást tartani a gyerekekkel. Jó volt. Olvasni, játszani, rajzolni, pihenni.
• Itthon lenni együtt, egész nap. 
• Férj mosogatott a héten. Rend is volt a konyhában, de aztán érkeztem én :)
• Gyerekekkel sok-sok ÁLLATI KÜLDETÉST nézni. (Nagyon szeretjük.)
• Várni az iskola- és az ovikezdést. Bocs, de én vártam. Meg a gyerekeim is, mert Zsófia például kimondottan akart menni iskolába. Nem biztos, hogy mindig a tanulás miatt, de nagyon jól érzi magát. 
• Egy apuka, aki az oviban csurizta a kislánya haját (ez nagyon aranyos volt, jót mosolyogtam )
• Epres és Barackos túró rudit enni.
• Hazaérni a csúszós úton. Nagyon utálok ilyenkor vezetni.
• Hamar elmenni aludni. Ez többször is sikerült a héten :) Mondván azt, hogy lefektetem Katát, de sikerült mellette elaludnom.
• Nimród itthon volt velem napokig. Nagyon cuki volt :)
• Hittanóra az összes gyerekkel! Nagyon szeretem!!!
• Apa és a gyerekek közös birkózása.
•  A Csajok kint az udvaron. Zsófia sepregetett, Kata meg lyukakat fúrt a hóba :)
  
• Zsófia sok ötöse, amit hazahozott.
• És persze Zsófival a hittan óra - ez mindig nagy élmény.
• Hóangyalkáztak a gyerekek
• Szánkóztatták egymást és hóvárat építettek.
• Férj ment el Zsófiért, aminek ő nagyon örült. 
• Leengedni a fagyasztót, és főzni belőle finomakat.
• Kata nagyon vicces mondatai. AZ utóbbi időben topon van. 
• Nimróddal este összebújni. Azt kérte, hogy az egyik este bújjak oda hozzá, fogjam a kezét és úgy aludjon el. Hát nem édes?

 

• Olvasgatni Bibliai történeteket. Gyerekekkel és egyedül.
• Tökfőzelék
• Néha-néha egy-egy Sherlockos filmet megnézni. 
• Dolgozni a Hittanos anyagon.
• Felköszönteni Attila bátyámat a névnapján.
• Megittuk az újévi pezsgőt. Ma :)

Boldog új hetet mindenkinek!