2014. október 30., csütörtök

Gyerekeim mondták

Mostanában a vicces megszólások teszik érdekessé és mosolygóssá a napjainkat. Régebben is mindig írogattam, amit mondtak, ám egy időben nem volt időm, persze szállóige vált egy két-mondatukból, ahogy biztosan nálatok is. 
Ezek olyan aranyosak.

Mai kedvencem:
Minden vasárnap délután úszni járunk a gyerekekkel. A legtöbbször én viszem őket, mert van, hogy Apa dolgozik. Ám ma a következő beszélgetés zajlott le a kocsiban:
Zsófi: - Apa, mi lenne, ha ma te vinnél úszni minket?
Nimród: - Igen, Apa, te vigyél...
Apa: - És anya?
Zsófi: - Tudod mit Nimród! Ha hazamentünk én megmondom anyának, hogy mit szeretnénk, te meg mondd neki: Légy szi! Légy szi! 

:)

Pár napja Gyermekbibliát olvasunk, és annyira falják a történeteket, hogy esténként 2 történetet is el kell olvasnunk, meg kell beszélnünk. 
Csütörtökön és pénteken Józsué történetét vettük. Ehhez is került egy kis szösszenetnyi beszólás:

Én: - Emlékeztek, mi történt a fallal?
Nimród: - Leomlott.
Én: - Hogyan?
Nimród: - Csendben körbejárták a falat, aztán otthon kiabáltak. 


Szerettem volna megosztani Veletek a Zsófi színezését e történetet illetően, de a telefonomat Kata babám megszerezte és úgy néz ki letörölt néhány fényképet. Úgyhogy utólag majd pótolom Nektek... Ötletként és feladatként is :)

2014. október 16., csütörtök

Élethosszig tartó séta...

Ma van a házassági évfordulónk.
A 9.

Egy szerelmes vallomás Férjtől... 
- Te olyan okos vagy!
- Jaj, ne mondd már, ez nem is igaz! (szerényen és elpirulva válaszoltam)
- De igen, mert hozzám jöttél feleségül.

2014. október 15., szerda

"Szemét" dolog!

A héten itt volt anyukám, és úgy beszéltem meg a gyerekekkel, hogy nem kell oviban maradniuk. A hét is elég jó volt, képzeljétek, még egyszer aludtam is délután!, és elmentem nagy Őmmel sétálni, mert Ő is itthon volt ezen a héten (nem szabin, hanem betegben), de azért jó volt.

(Itt szeretném megköszönni Mártának az ajándékot, amit kaptam tőle. Az ehető részét már el is fogyasztottam! Köszönöm!)

Ma délre mentem a gyerekekért az oviba. Babakocsival és gyalog. Általában szeretek gyalogolni, és a gyerekeimet is arra szoktatom, hogy szívesen sétáljanak, élményekkel teli legyen egy-egy út. De reggel sietni kellett, így apa vitte el autóval őket. Gondoltam, hogy a délután necces lesz, de hogy ennyire, azt nem gondoltam. Kata pont akkor aludt el, amikor menni kellett volna értük, így hiába állt kint az autó, gyalogoltunk. Mire végeztünk az oviban, pedig szakadt az eső, úgyhogy autót kellett szervezni, hogy legalább a fiókák ne ázzanak meg! :(

Az úton ment előttem egy cigány asszony a gyermekével. Én mögötte haladtam az alvó Katámmal. Egy rendőr autó meg az úton haladt. Nem igazán láttam, hogy mi történt, csak azt, hogy a rendőrautó hirtelen lefékez, visszamegy, és mond valamit a nőnek. Aztán persze megláttam, hogy mi történt. A kisfiú "kiejtett" a zsebéből egy papírzsebkendőt, és a rend őrei úgy gondolták, hogy kötelességük megnevelni őket! Visszaküldte az asszonyt, hogy vegye fel a zsebkendőt, aztán megfordultak és elmentek.
Hát... igen meglepődtem. Tudtam, hogy hogyan viszonyulnak (egyes) rendőrök a cigányokhoz, de ez azért felháborított. Azon gondolkodtam el, hogy vajon, ha ez fehér ember lett volna, akkor is megfordul, rászól, hogy vegye fel a papírt? A saját gyerekére is rászól? (Bár ahhoz két elég fiatal rendőr volt, hogy legyen gyereke.) De vajon Ő maga is mindig a kukába dobja a szemetet? Véletlenül sem hagy el egy darab papírt?

Aztán utolértem a cigány asszonyt, aki felháborodva kérdezte tőlem: "Látta? Képes volt megfordulni, és felvetetni velem!" Mondtam neki, hogy igen, láttam. "Egy darab papír volt! - folytatta tovább, amúgy a maga (cigányos vehemens formáján) - És egyébként is, azért vannak az utcán dolgozó parktakarítók, hogy felszedjék a szemetet!"
"Nem teljesen! - válaszoltam, mert ahogy felháborított a rendőrök viselkedése, ez a válasz is - "Én arra tanítom a gyerekeimet, hogy ne dobják el a szemetet! Van zsebük tegyék bele, vagy keressék meg a legközelebbi kukát, ha nincs más, adják ide nekem!"
Jelzem!!! Nem vagyok cigányellenes, sem fajgyűlölő, sem semmilyen kultúra ellenzője. Tiszavasváriban nőttem fel, ami most - sajnos - a Jobbik fővárosa. Nem hiszek abban, hogy valakit a származása és a vallása, identitása vagy mássága miatt bántani vagy üldözni kellene. Abban hiszek, hogy Isten előtt mindenki számot fog adni egyszer minden cselekedetéért! Ebben hiszek.
A szemetelők is!

A magam módján arra tanítom a gyerekeimet, hogy védjék a Földet, tegyenek meg minden tőlük telhetőt. Hiszek abban, hogy van értelme az újrahasznosításnak, a vegyszermentes mosásnak, a szappankészítésnek otthon, a Szuperkukáknak, hogy nem dohányzunk, nem permetezünk, hanem biogazdálkodást folytatunk, én ezekben hiszek.
Viszont abban is, hogy mi emberek hatalmas pusztításokat tudunk véghezvinni, és képesek is vagyunk rá! És tudjátok, nem azzal kezdődik, hogy valaki eldob vagy elhagy egy papírt, hanem inkább azzal, ami a szívben van! Mert onnan indul ki az élet!

Mert így szól az Úr, aki az egeket teremtette; Ő az Isten, aki alkotta a földet és teremtette azt és megerősítette; nem hiába teremtette azt, hanem lakásul alkotta. Én vagyok az Úr és több nincsen!
Ézsaiás 45,18


Nem hiszek továbbá abban sem, hogy az ember Csodát tud tenni a Földdel, hiszen egyre jobban tönkreteszi, pedig az Isten nem arra adta. Nem felhőkarcolók építésére, őserdők kiírtására, állatok kínzására, és hobbiöldösésre kapta az ember a Földet, hanem hogy Őrizze és Vigyázza. Nem tette ezt, és nem teszi. (A GreenPeaces akciók nagyon látványosak, de abban sem hiszek, mert ugyanolyan erőszakosnak tűnik, mint ami ellen harcolnak.)

Viszont abban hiszek, amit a Biblia ír, hogy ez lesz a vége. Számon lesz kérve minden, ami káros volt. Talán még egy papírzsebkendő, de egy megalázó mondat biztosan!


Ezt mondták: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki voltál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted.

És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják. (Jelenések 11,17-18)

Ezeket tudjuk mi emberek: 

De ezt nem ismerjük:

2014. október 14., kedd

Mária és az Angyal találkozása

Ma a gyülekezetben én voltam a gyermektanító.
Egy új sorozatot kezdtünk el, amelynek az anyagát összeállítottam.
Rövidke kis anyag, (amiből majd reményeim szerint lesz egy nagyobb tanulmány :) ), de most ez így jó, gyülekezeti szinten.

Bibliai történet: Lukács 1,26-38
(A rajzok nem a saját rajzaim, mert azokat szeretném az esetleges kiadásra tartogatni :),
hanem az interneten találtam őket.)

Megbeszélni való kifejezések a történetben: Jegyes – Mária - József – Ács – Názáret – Jézus,

ÖTLETEK: 
  • Angyalok szerepe és feladata a Bibliában, és az evangéliumban, (és a végidőben):
  • Beszélgessünk a gyermekekkel az angyalokról, és arról a feladatról, melyet Istentől kaptak! Gábriel angyal különleges megbízást kapott az Úrtól. Lemehetett a földre, hogy megmondja Máriának, Ő lesz az Úr Jézus édesanyja. Hogy fogadta Mária ezt a hírt?
  • Képzeljük el:  „Mária egyedül volt a szobában, hirtelen ragyogó fény vette körül. Isten egy angyalt küldött, aki valami nagyon szépet mondott el neki...”. Beszéljük meg a gyerekekkel, hogy ők mit tennének vagy mondanának ilyen pillanatban!
  • Baba fog születni: 
  • Tegyük fel a gyerekeknek a következő kérdéseket: Örült édesanyád, amikor megtudta, hogy babát vár, és te aztán megszülettél? Miért találta azt nagyszerűnek? Hogy fogadta ezt édesapád?
  • Mondjuk el a gyerekeknek, hogy az  Jézusnak nem olyan édesapja volt, mint nekünk: apa, aki édesanyánkkal együtt lakik, akit láthatunk és akivel beszélhetünk. A mennyben lakó Úr Isten az Úr Jézus Atyja. És ha mi az Úr Jézushoz tartozunk, Õ a mi Atyánk is.
Segítséget itt találhattok:


Beszélgettünk a  képről, a hangulatról, Mária Isten szeretetéről, 
a fényről (megtanultuk, ráadás igeként: ÉN VAGYOK A VILÁG VILÁGOSSÁGA!, színeztünk, és énekeltünk is.

2014. október 13., hétfő

Fennakadás

Tegnap bekapcsoltam a számítógépet, hogy egy kicsit írjak, alkossak, hangolódjak a dolgokra a fejemben :), amikor egyszer csak hirtelen füstölni kezdett a gép. Valami nagyon elszállt benne, így azonnal kikapcsoltam, és áramtalanítottam. Egyik testvéremnek a közösségünkben így égett le a háza.
Férj nem volt itthon, úszni vitte a gyerekeket, én pedig kicsit megijedtem.
Ki is rohantam Katával az udvarra, kereszthuzatot csináltam, hogy az az égett műanyag szag kimenjen.
Most Férj (aki egy hős és aki mindenhez ért - kicsit sem vagyok elfogult! :) ) megpróbálja megoldani a helyzetet. Még jó, hogy van egy laptop a háznál :)

Kedvenc énekünk 1.

Én nem vagyok egy nagy énekes. Ez konkrétan azt jelenti, hogy nincs jó hangom, és nem igazán tudok énekelni.
Szeretek és szoktam a gyerekeimnek, de énekkart nem vezetek és szóló éneklést sem vállalok :)
Viszont nagyon jól tudom, hogy a gyerekek szeretnek énekelni, és szívesen énekelnek. Egyszer azt olvastam valahol, valakinél, hogy ne zavarjon az, ha nincs túl jó hangunk, a gyerekek nem fognak kritizálni, ezt csak mi gondoljuk. A gyerekek énekelni fognak! Ez azért megnyugtató.
Én viszont ha lehetséges minden énekléshez (ha van rá mód), hívok segítségül egy olyan valakit, aki tud énekelni. Legyen az szó táborról vagy szombati gyermektanításról.

Így, amikor nincs senki velem, arra gondoltam, hogy segítségül hívom a modern technika vívmányait.
Férj a ráadás és legfontosabb segítségem nekem e téren. Őt kértem meg, hogy oldja meg, hogy ez az ének használható legyen a gyermektanításon. Még jó, hogy van YouTube :)
A többi ment magától.

Úgyhogy éneklünk. Ezt:

Isten szeret minden gyermeket,
minden gyermeket a föld színén,
és Ő tudja nevünket, 
néven szólít minket,
ott vagyunk az Ő szívén.

2014. október 12., vasárnap

...

Általában nem szeretem azokat a karikatúrákat, amelyek a hittel, Istennel és Bibliával viccelődnek.
Sem azokat, amelyek a házassággal poénkodnak.
Szeretem a humort, de vannak határok. Istenen semmilyen körülmények között nem értek egyet a humorizálással.
De ez most kivételesen nagyon tetszett.
A mai fiataloknak szeretettel ajánlom :)


2014. október 10., péntek

Isten családot adott nekem

Fontosnak érzem tudatosítani a gyerekekben, hogy Istennek köszönhetik életüket és a családjukat.
A család egy nagy egység, amelynek Isten szeretet az alapja.
Így rajzoltam két szívet,és megkértem a gyermekeimet, hogy rajzolják bele a családunkat.

Biztos egy pszichológus vagy rajzelemző ebből sok mindent ki tudna hozni, és meg tudna magyarázni, de nem kell.
Nekem így tetszik.
Zsófia

Nimród
folyt.köv.

2014. október 9., csütörtök

Jogi játszmák...

A mindennapjaimat egy rohanós időbeosztás szerint élem. Mindig van mit csinálni, van feladat, amolyan "soha nem unatkozós" napjaim vannak, amitől jól elfáradok. De azt hiszem nemcsak a magam nevében beszélek, hanem mindenkiében, aki anya, szülő és sok-sok-sok elvégzendő feladat vár rá.
És valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki este úgy esik bele az ágyba, mint egy zsák krumpli. Eldől és se kép, se hang.

Mégis, néha úgy érzem, hogy meg kell engednem magamnak egy kis kikapcsolódást. Lehet, hogy önzőség, de én vállalom.
Mivel ritkán van időm tévét nézni, meg nem is igazán érdekelnek a mai műsorok, nehéz találni valami olyan filmet, sorozatot, ami tetszik, és amit szívesen nézek. Általában főzés közben szoktam, mert krumplipucolás vagy mosogatás, tésztagyúrás vagy sütés közben jó valami mással is foglalkoznia az agyamban.
Ilyenkor megpróbálok egy sorozatot keresni, ami érdekel.
Ezt az oldalt szoktam használni: http://www.sorozatbarat.ninja/

Most találtam egy ilyen darabot, ami nagyon tetszik, mert konkrétan ez lenne az a jogi sorozat (én szeretem az ilyesmit, Perry Mason könyveket rongyosra olvastam és John Grisham könyveiért is oda voltam egykoron), amit mindenkinek, aki szereti az ilyesmit, ajánlok.
Hogy miért is tetszik ez nekem? Elsősorban, mert nagyon vicces.
Másodsorban, mert James Spader és William Shatner játéka nagyon jó. Mindketten a legjobbat hozzák, és ez rengeteg poént jelent. Mivel jogi sorozat, természetesen vannak benne jogi ügyek, de eléggé érhetőek, nem szárazak és nem tűnik úgy, hogy "naebbőlénegyszótsemértek", hanem tényleg élvezetes.

2014. október 6., hétfő

Kreatív ételek

Az ilyesmit nagyon bírom...
a képet a Facebookon találtam

Újra az alvásról

Nos, azért egészen belejöttem a dolgokba.
Az első hónap, mint említettem, elég stresszes volt. Ti. hogy időben fel tudunk-e kelni, és elkészülni, időben elindulni, és megérkezni.
Mára már ott tartunk, hogy időben felkel mindkét gyermek. Egyedül :) Ez úgy alakult ki, hogy nálunk szigorúan fél 8 és 8 között már fekvés és alvás van. Úgy gondolom ugyanis, hogy ennek ez a rendje. Sok barátnőm és ismerősöm mondja, hogy küzdenek a lefekvéssel. Hogy 11-kor sikerül a gyermeket ágyba tenni. Dehát...
Nos, nálunk nincs dehát.
Ebben a tekintetben is próbálok szigorú és következetes maradni. Az ő érdekükben. A barátnőim többsége az engedékenység híve. Sokszor meg is járják (ha mondhatom ezt csúnyán), mert a gyerekeik visszafeleselnek, megalázóan beszélnek velük, megütik őket, és leüvöltik a fejüket. Ezt komolyan mondom. Nem egyszer voltam már fültanúja magam is ennek, és én voltam az, aki rászólt a gyerekre.
Nos, az alvás egy fontos dolog. Ha időben lefekszenek, időben fel is tudnak kelni. 8-fél 7-ig sok idő van. Ki tudják magukat aludni, és ez szerintem fontos.
Ez nálunk nyáron is így volt. Persze, akkor kicsit engedékenyebb voltam, mert Zsófinak fél 9-kor elég volt aludnia, de Nimród, akinek alapvetően megvan az alvás-igénye, már aludt akkor is. Nyáron persze lazább vagyok kicsit, de én úgy gondolom, hogy ha ezt szokja meg, akkor ez működni fog.

Ez nem jelenti azt, hogy minden simán ment. Hatalmas küzdelmeim és harcaim voltak és vannak a gyerekekkel, de megéri. 
Nem igazán lehet rám azt mondani, hogy engedékeny szülő vagyok. Nagyon szeretem a gyermekeimet, és nagyon hálás vagyok Istennek értük (ezt nekik is sokszor elmondom - egyesével és együtt is), de tudniuk kell, hogy nem haverság van, noha fontos, hogy őszinték legyenek a szülőkkel, ám mégis érezzék, hogy nem ők a mellérendelt, sőt fölénk rendelt szerepben élnek. 
Nagyon könnyű ezt a hibát elkövetni. Velem is megtették, és sokat kellett javítani magamon (nem egyedül, a jó Istennel, és nagyon nehéz dolga volt!) Mert amit megszoktam és amiben éltem, az teljesen más. Nekem, magamnak FELNŐTTKÉNT kellett átformálnom bizonyos dolgokat az életemben. EZ persze nem jelenti azt, hogy rosszul nevelt az anyukám, csak én máshogy látok dolgokat, és máshogy tanultam meg a Bibliából.
Így is mindig kérdéseim vannak a tekintetben, hogy mennyire vagyok jó szülő, és milyennek kellene lennem.
És persze tudom, hogy nagyon messze vagyok a megfelelő szülőséghez, de nagyon igyekszem és törekszem.
De erről majd később...

2014. október 4., szombat

Hát nem cuki?

Szeretem a vidám, jókedvű, hangulatos képeket.
Az az igazság, hogy az ilyeneket meg főleg nagyon bírom.
Macska - kutya - barátság - Hold - csillagok...


Úgy bírom az ilyen képeket...
A mi macskánk és a kutyánk is jóban vannak, még akkor is, ha nem nézik így együtt a Holdat.
Ziva nem igazán bírja Pogó nyomulását, aki persze mindent elkövet azért, hogy játszanak, amolyan ráugrálósan, de Macskánk nagyon arisztokratikus, és nem megy bele minden játékba.
Mondjuk én sem bírnám hosszú távon a kutyánkat...

2014. október 2., csütörtök

Bevezetés 3.

"Ne fogd meg a jótéteményt azoktól, akiket illet." (Példabeszédek 3,27)

Szülők, kérlek titeket: Legyetek erősek!
Tartsatok ki amellett, ami helyes.
Mondjátok ti is,miként Józsué: "én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk." Ugyanakkor kérjétek Istent, hogy szíveiteket fordítsa gyermekeitek felé. (Mal. 4,6)
"Ne fogd meg a jótétemény azoktól, akiket illet." (Péld. 3,27)
Gondoskodj finom lelkivilágukról.
Tanulj meg fegyelmezni anélkül, hogy harcias lelkületet váltanál ki belőlük! (LÁsd Efezus 6,4). Azok a szülők, akik szüntelen korholással követelik ki az engedelmességet, eltávolítják gyermekeiket Istentől. A gyermekek ezt mondják: "Ha ilyen a vallásosság, én nem kérek belőle."
Neveljetek inkább kegyelemmel. Imádkozzatok a Krisztushoz hasonló irgalmasságért, ami gyermekeiteket önszántukból való engedelmességre vezeti. AMikor gyermekeid hibákat követnek el, imádkozz a Krisztuséhoz hasonló könyörületességért, ami megbánásra vezeti őket. Beszélj gyermekeidnek Isten irántuk érzett szeretetéről.
Kérd a Szentlélek vezetését, hogy megmutassa, hogyan bánhatsz a lehtő legjobb módon velük. És kezeld őket úgy, mint Isten királyi családjának fiait és leányait. EZ az a fajta szülői hozzáállás, ami szívüket Megváltójuk felé fordítja - aki tökéletesen bemutatta a szilárd elveken alapuló irányítás és a gyengéd terelgetés összhangját.
Az első 7 év rendelkezésedre bocsátja azokat az eszközöket, melyekre szükséged van, hogy erős, de ugyanakkor gyengéd légy, miközben azon azúton vezeted gyermekeidet, amelyen járniuk kellene.

"Az apák és anyák emlékezzenek meg róla, hogy ők maguk is felnőtté vált gyermekek...
A saját tévedéseikből és hibáikból kiindulva meg kell tanulniuk gyengéden bánni hibázó gyermekeikkel." (E. G. White)

Megérkeztek Tekláék :)

Tegnaptól új családtagjai vannak a "Madaras Családnak".
Ők Tekláék :)
Hogy miért Tekla? És mi a többesszám?
Egyszerűen, amikor megláttam őket, ez a név ugrott be, de nem terveztük, hogy mindegyiknek külön nevet adunk, hanem bevetettük a többes számot. Így vagy Tekláéknak hívjuk őket, vagy Csajoknak.
A Csajok felfedezik az új helyet, de csoportban járnak :)
Sokan kérdezik azt, hogy mit keresnek a Csajok egy vegetáriánus családnál...
Ezért:
Zsófia kezében az első tojás, amit Tekláéktól kaptunk.
Már első nap tojást kaptunk a Csajoktól.

Nagyon élvezik a szabad, zöld füvet, a természetet, a kapirgálást, és (bár ők ezt nem tudják) a túlélés biztosított. Azt hiszem, nálunk csak végelgyengülésben fognak elpusztulni.

Valaki azt mondta nekem, hogy teljesen felesleges, azt meg tudjuk venni a boltban, vagy a szomszédtól, többe kerül, mint ami megéri. Én ebbe nem akarok belemenni, mert alapvetően nem szeretem, ha valaki a más pénztárcájába turkál. Szerintem ez magányügy. De persze vannak olyanok, akiket ez nem zavar, és mindent tudni akarnak.

Úgy gondolom, hogy Isten nem véletlenül mondta azt, a Biblia első lapjain, hogyÉs vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. (I. Mózes 2,15)
Férjjel úgy gondoljuk, hogy ebben a zavaros, rohanó világban valami olyan pluszt kell adni a gyerekeknek, ami megtanítja őket a felelősségre, arra, hogy feladataik vannak...
Ez is egy olyan feladat. Mert bár igyekszünk őket feladatokkal ellátni (persze elvégezhetőekkel, még akkor is, ha sokszor úgy gondolják, hogy túl sok a munka), meg kell tanulniuk, hogy létezik a MUNKA és FELELŐSSÉG szó a világon. Minden tekintetben. És az állatok alkalmasak erre.
Eddig csak a kutyát és a macskát kellett etetniük felváltva, mert itt kezdődik. De persze segítenek sok minden másban is. Legyen az fahordás, borsófejtés, búzaőrlés, ruhacsipeszelés és leszedés, porszívózás, maguk után elpakolás, bármi, ami feladatra és felelősségre tanít.


Szóval, ezért vannak Tekláék. 
És én nagyon bírom őket.

2014. október 1., szerda

Helló Október!



Szeptemberi összegzésem

Hát, eltelt egy hónap.
Az iskolából és az óvodából, és én kicsit (na jó, inkább nagyon ) úgy érzem magam, mint akinek kiszívta az összes energiáját ez a 30 nap. Elfáradtam. Minden tekintetben.
Egészen augusztus közepe óta izgatottan készültünk az iskolára, leginkább Zsófia, aki nagyon vágyott. Aztán elkezdtük, és tényleg nagyon gyorsan kezdtek pörögni az események. És hipp-hopp, eltelt 1 hónap.
Ami igazából arról szólt, hogy korán keltünk (ami miatt nagyon sajnálom őket és húzom is az időt, amennyire lehetséges), de persze ez nem zavarja őket abban, hogy hétvégén még korábban keljenek, ahelyett, hogy aludnának... De szerintem a legtöbb gyerek így működik...
Persze, ez a tényen nem változtat, sajnálom őket a korai kelés miatt. Ami nem feltétlenül rossz, mert mi eddig is korán feküdtünk le. Sosem volt gondom azzal, hogy későn feküdtek le. Sok ismerősöm és barátom járt úgy, hogy nem fektette le se oviban, se nyáron a gyerekeit, és 11-kor még fent ugráltak, játszottak, és reggel pedig nem tudtak felkelni, elindulni időben. De mivel én a pontosság híve vagyok...
Meg egyébként is.

Nálunk az alvás idő 8-tól van. Van, hogy fél 8-tól. Amikor nyár volt, néha-néha megengedtem Zsófinak, hogy fél 9-ig, esetleg 9-ig fent maradjon, de aztán mennie kellett. Magától.
Egyik ismerősöm azt mondta, hogy nincs szíve vitatkozni vele. Hát, nekem van.
Bocsánat, ha kemény szavakat fogok mondani, és lehet velem vitatkozni (nem mondom, hogy én vagyok a jó anya, mert dehogy!), csak én így gondolom. És a Biblia is azt értette meg számomra, hogy a felelősség, amit a gyermeknevelésben kaptam nem arról szól, hogy kiszolgáljam, ugráljak körülötte, lessem minden kívánságát, és a gyerek cserébe "hülyének" néz és kihasznál. Én azt tanultam meg, hogy önállóságra és jó döntésekre kell nevelünk a gyermekeinket. Az alvás tekintetében is. És ez igen sok vitával és csatával jár. De meggyőződésem, hogy nem lehet engedni!
Nem mellérendeltség van, hanem alá-felé rendeltség!
Ezt szokták összekeverni sokszor és sokan a házastárssal. Sokan a férjüket vagy feleségüket gondolják alárendeltnek, és a gyerekekkel beszélnek meg mindent, sőt feljebb helyezik maguknál is.
Szerintem ez helytelen.
Nagyon szeretem a gyerekeimet, és nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy őket adta nekem. De ha kell, komoly csatákat vívok velük. Az ő érdekükben!


Zsófia elég ügyes az iskolában, bár már most látszik, hogy két dolgot szeret igazán. A matekot (ami miatt ideírattuk) és az angolt. Írni nem szeret, és küzdünk is a szépírással. Kicsit szétszórt, kicsit szórakozott, de az enyém :)


Nimród sokat változott, az hogy egyedül van az oviban és nincs ott mellette a Zsófi javított a helyzetén. Önállósodott, barátokat szerzett és kommunikatívabb lett.


Kata pedig Kata. :)

Az a nagy igazság azonban, hogy én voltam az, aki túlvállaltam magam. Úgy gondoltam, hogy "ó, én sokat bírok", még ez is meg az is belefér! De nem! Fel kellett ismernem.
Jártunk úszni egy héten kétszer, de mivel Katát nem vállalta el estére a mama (jogosan, hiszen 7-kor már fürdeni szoktunk aludni készülni), nyűgösebb és anyásabb az átlagtól.
Nekem is húzósabb volt, mert szinte mindig mentem, alig voltam itthon, megjöttem valahonnan, már menni kellett a másik gyerekért, aztán a harmadikat cipelni.
Így abbahagytuk, és visszatértünk a vasárnap délutánhoz, ahonnan kezdtük, mert abba Férj is be tud segíteni. ..

Apropó Férj...
Ugye mondtam, hogy iskolába jár? És hogy én nagyon büszke vagyok rá, mert nagyon lelkes és nagyon szorgalmas. És mivel egy héten 3x megy, alig látjuk, így minden egyes percét a gyerekekkel tölti, és velem :)
Annyira szeretem!!!
És büszke vagyok rá, mert már kapott egy ÖTÖST! :)

Szóval így állunk. Rendesen be van táblázva a napom és az időm.
Viszont, tényleg INNEN SZÉP GYŐZNI!
Izgalmas és kalandos 2 év vár ránk!