Hálás vagyok #13.

Ma nem mentünk gyülekezetbe, mert a gyerekek ismételten megfáztak. Folyik az orruk és köhögnek.
Nem tudom, hogy mennyire időjárás-függő ez, én arra tippelek.
Pedig jó lett volna Veszprémbe elmenni, (körzeti volt) és én mindig szívesen találkozom testvérekkel, akiket régen láttam, de nem szeretném sem az időseket, sem a gyerekeket megfertőzni. :)
Így otthon maradtunk.
Azaz nagy Őm és a nagyobbik gyermek elmentek kicsit kirándulni, ahol nincsenek emberek, és nem lehet megfertőzni senkit, de közben kint vannak a természetben, és csodálhatták a jó Isten csodálatos alkotásait.
A képek, amelyeket Férj készített még a gépen vannak. Előbb-utóbb felkerülnek majd. Én sajnos nem tudom úgy kezelni, ahogy a régit, de tanulom. :)
Mi Katával itthon voltunk, és én hallgattam egy előadást, istentiszteletet.
Egyik Kedvenc prédikátoromtól: www.stramszki.hu (Itt található egy remek sorozat a Jelenések könyvéről! Mindenkinek szeretettel ajánlom!)

És mivel jó idő volt, Katával mi is sokat sétáltunk kint. Az az igazság, hogy az éjszaka elég keveset aludtam, és fáradtnak éreztem magam ahhoz, hogy elmenjek hegyet mászni plusz 8 kg-mal.
De a gyerekek nagyon élvezték, és én is.

Hálás vagyok az elmúlt héten a jó időért, a jókedvért, a vidámságért, amit nagyon élveztem. Sokat nevettünk (és sokat vitáztunk is), de alapvetően nagyon bírom őket, és nagyon hálás vagyok az én kis családomért.

Az elmúlt hét egy olyan pillanatait szeretném megosztani Veletek, amikor kint voltak a gyerekek, a felnőttek - mindenki az udvaron. Amolyan vidám hangulatú kintlét volt :)

Pakolok

Még mindig. 
Napok óta. :)
A terv az volt, hogy megszabadulok néhány felesleges kacattól, kidobálok sok mindent, amire nincs szükség. És én neki is álltam. Mondjuk az elmúlt héten elég nehéz volt, mert jó idő volt, és a napunk nagyrészét kint töltöttük. Én is csak annyira jöttem be, hogy gyorsan készítsek valami ennivalót. 
Nagy Őm éjszakás volt, így a délelőttöket Katával nem igazán töltöttük itthon. Nem mintha kettesben nagy zajt csapnánk, csak szegény nagyon nem bírja az éjszakát, így hogy nyugodtan tudjon pihenni, elmentünk sétáltunk nagyokat, én is pihentem (agyilag). Fizikailag is jót tett, mert minden nap 3-4 km-t gyalogoltam, ami azt kell mondjam jót tett és jót tesz. Meg is jegyezték ismerősök, hogy "Andi, Te fogytál fenékről és hasról!" Én persze ezt nem tudom megmondani, mert nem tartozom azon típusok közé, akik minden nap mérlegre állnak. Azok közé tartozom, akik elégedettek magukkal, és bár néha, amikor a tükörbe néznek, látják, hogy ez-az kicsit nagyobb a kelleténél, vagy kerekebb, de ettől függetlenül jól érzik magukat a bőrükben. Nagyon sokáig nem így éltem, és elhatároztam, hogy ezen nem fogok küzdeni. Mindenesetre jól esett, de ez csak egy mellékszál a történetben. :)

A múlt héten nekifogtam a nagy rendrakásnak, ami nálam nem kis munka, főleg hogy van 3 db pakolós gyermekem, akik közül 1-nek van papírja arról, hogy még nem tud maga után visszapakolni. A többi viszont nem hajlandó, vagy legalábbis csaták után. Ezért döntöttem úgy, hogy hadat üzenek néhány dolognak.



Először is a pókhálóknak. Ezért vettem magamnak egy ilyen, ehhez hasonló pókhálótlanítót. Volt ugyan egy, de mivel én egy kicsi ember vagyok (értsd: alacsony), mindig segítséget kellett kérnem Férj személyében, úgy döntöttem, hogy egy teleszkópos végűvel lepem meg magam, aminek nagyon örültem, és jelszavam lett: "Reszkessetek pókok!" 
Amúgy sem vagyunk túl jóban, de ezután pedig, futhatnak!
Úgyhogy az egész házat mindenhol póktalanítottam. :)

Úgy terveztem, hogy nekiállok kicsit lomtalanítani, mondjuk kb. 20-30 db dolgot kidobok a héten, ahogy elterveztem, néhányat sikerült is, de szerintem ezt ma befejezem. Menne nekem hamar, mert nem vagyok egy gyűjtögető alkat, viszont kevés rá az időm. De előbb-utóbb... :)

Aztán nekiálltam a polcoknak.
Doboz-, és kosármániás vagyok. Mindig vásárolok és kapom őket ajándékba, és még mindig olyan, mintha kevés lenne. De persze szeretem. 
Nem jutottam még a végére, és még sok munka és feladat vár rám. 
De akkor is nagyon szeretem a dobozokat!

Ugye milyen szépek?

Egy ilyet nagyon szeretnék...

Ebből meg tudnék válogatni...

Meg egy ilyet is szeretnék...

13 mondat, amit egyszer ki kell mondanod

Nem igazán vagyok amolyan megmondogatós, beszólogatós fajta. Sőt, ellenkezőleg! 

Ha nekem valaki beszól vagy megjegyzést tesz, akkor abban a pillanatban nem tudok mit válaszolni, nem tudok csípőből tüzelni. El kell telni egy kis időnek, amikor eszembe jut, hogy "mit is kellett volna mondanom akkor, amikor XY ezt és ezt mondta." És nem csúnyát vagy ilyesmit, csak valami praktikusat, odaillőt, hogy nehogy úgy gondolja, hogy a Nagyképűség és a Bunkóság kifizetődő. De már valószínűleg így és ilyen maradok. 

Mindegy. Olvastam valahol ezt a 13 mondatot, és gondoltam, megosztom Veletek.

1. Tudod mit? Akkor most vágj olyan frizurát nekem, amilyet csak akarsz! - Ezt én többször mondtam az egykori, otthoni, régi fodrászomnak, mert eléggé megbíztam benne. Én meg ritkán járok ilyen helyekre, és ő mindig tudta, hogy mi áll jól nekem. Úgyhogy engedtem. 

2. Legközelebb neked kell hívnod, ha látni akarsz, én többet nem jelentkezem. - Olyan ember vagyok, aki nem szakít meg barátságokat. Soha. Én az utolsó percig próbálok küzdeni a barátságaimért. Ha engem nem akartak látni, vagy nem jelentkeztek, azt is nehezen fogadtam el, és még most is nehezen fogadom. Nem vagyok egy vitázós, konfliktusba keveredő, bántó természetű ember. Van, hogy be-besikerül egy-egy rossz mondat, de azon tovább tudok lépni. Értsd: bocsánatot kérek. Én még ezt a mondatot soha életemben nem mondtam ki. Remélem, hogy nem is kell!

3. Köszönöm, keményen dolgozom azért, hogy ilyen karban legyek! - A dicséret kinek nem esik jól? Mi nagy Őmmel sokat szoktunk nevetgélni azon, hogy kinek vastagabb a combja :), de ettől függetlenül tényleg keményen dolgozom, hogy jó karban legyek. Konditeremre vagy különböző mozgásformára nincs időm elmenni. De majd ha Kata nagyobb lesz! És ezt én komolyan mondom, mert én szoktam járni ilyen helyekre, nem vagyok halogatós vagy időhúzós. Pl. elhatároztam, hogy amikor már bátran egyedül tud maradni Apával, amikor már nem cicizik, akkor el fogok járni ÚJRA úszni! :)

4. Nyertem!!! - Ezt a mondatot leginkább anyukáméktól szeretném hallani, akik Lottóznak. Én ugyan nem, mert nem hiszek sem a Szerencsejátékban, sem a Szerencsében, de jó poén, hogy minden szombaton viccből el szoktuk költeni az aktuális lottónyereményt :)

5. Hagyjátok csak, ma mindenki a vendégem volt. - Ezt egyszer mondtam. :) Amikor még Nyíregyházán éltem, és a női munkatársaimmal minden héten egyszer elmentünk bowlingozni. Az volt az amolyan levezető sportunk. Az utolsó közös alkalom volt az én úgynevezett leánybúcsúm. És akkor úgy gondoltam, hogy az a tisztességes. Kaptam tőlük mindenféle jó és aranyos ajándékot, én pedig meghívtam őket egy pasi nélküli, vidám ereszdelahajamat hepajra!

6. A nászutas lakosztályt kérjük. (még ha épp nem is esküvő után vagyunk...) - Hú, egy ilyen mondatot szeretnék mondani. Amikor majd a gyerekek kicsit nagyobbak lesznek, és le lehet őket adni a mamákhoz :), akkor elmegyünk valami jó kis helyre, és miénk lesz egy ilyen egy hétvégére :)

7. Akkor most irány egy fantasztikus sziget, jön két hét önfeledt nyaralás! (...vagy Marrakech?!) - Én nem igazán vágyom szigetre.Bár nagy Őm vágyik Görögországba - egyszer talán elmegyünk. De most nyáron nekünk is jön 2 hét önfeledt nyaralás BÓZSVÁN! (kép alul!) Bibliatábor, ahová idén Családos táborba és Új kezdet (egészséges életmód és túratábor) megyünk! Már nagyon várom!!!

8. Nincs rajtam bugyi... - Ez vicces mondat. Az ember ilyet a férjének mond. És miért ne mondaná néha?

9. Akkor én a homárt kérném. (de lehet, hogy inkább kaviárt) - Ez én biztos nem mondom, mert ugye egy vega nem eszik ilyesmit. De húsevő koromban sem mondtam volna, mert akkor sem bírtam azokat az állatokat megenni, amik a vízben voltak.

10 Tádám! Ez a nyaralás/dizájner táska/egy évre szóló masszázsbérlet az ajándékod, anyu. - A masszázsbérlet érdekelne a legjobban :)

11. Örülök, hogy ennyire ízlett a többfogásos vacsora, én főztem! - Ezt meg szívesen elkészíteném! 

12. Nem én vagyok a hibás, hanem te! - Nem tudom, hogy ez egy helyes mondat. Nagyon könnyen mondjuk ki alapvetően. Szerintem. Már a gyerekek is mutogatnak egymásra többször, többet. Mi felnőttek is nagyon jók vagyunk ebben. És szerintem hibákat keresni tudatosan és vádolóan nem helyes!

13. Rendben akkor a ruhát, a cipőt és a kabátot is elviszem. (hm...) - Igen, ezt mondanám néha-néha :)

Bózsva - Tábor

Csak egy szó

Az udvariasság mindig kifizetődő.

Ui.: Vargaera! Ha olvasol, légy szíves írj nekem! Nem tudok belépni a blogodba, pedig szeretnék!

De a meghívóval csak egyszer sikerült!

És szeretnék!

Hálás vagyok #12.

Szeretem képek a gyermekeimről.

Az elmúlt hét is elég sűrű volt. Ahogyan Réka is írta, nálunk is sok program volt, sok fele mentünk, jártunk, mindenfélét csináltunk, és mivel jó idő volt, szinte alig voltunk bent a házban. Mondjuk ennek a lakás látja a kárát, hiszen nem igazán volt idő pl. a nagytakarításra, de holnapra Nimródom azt ígérte, hogy segít.
Ő egyébként az a típus. Nehéz eset meg minden, de nagyon házias és nagyon szeret segíteni.

Amióta új fényképezőgépet vettünk, nem merem annyira használni, mert eléggé hiper-szuper (az én használatomhoz), bár én eléggé antitalentum vagyok pl. a fotózásban, vagy a számítástechnikában, de a magam módján fotózok. A legtöbb nem sikerül. Nálunk Férj a nagyon jó fotós, nagyon jó érzéke van hozzá, csak sajnos kevés ideje van. Pedig nagyon jó fotókat készít.
Ezeket én készítettem:

  

Ezek pedig férj néhány kedves képei:
Legtöbbször tájképeket fotóz, és nagyon ügyesen!

Lila brokkoli

már pedig van.

Pár napja a MTV2 adásában ráakadtam egy műsorra... Nem igazán vagyok nagy tévéző, de a riportműsorokat, a beszélgetős adásokat, vagy az ismeretterjesztő témájú műsorokat szívesen megnézem. És a főzős műsorokat is szívesen megnézem. Szeretem nézni, ahogy más főz, főleg, ha olyan érzésem van közben, hogy akár én is lehetnék :)

Nagyon kedvelem Jamie 30 perces kajái című műsort, még az sem zavar, ha húsok készülnek benne. Én nem olyan vega vagyok, aki rosszul lesz attól, hogyha húst lát. Nem szívesen fogom meg, és nem szívesen készítem el, de szoktam a szüleimnek, rokonoknak, ha eljönnek hozzánk.

Viszont a nagy kedvencem a River Cottage, és Hugh Fearnley-Whittingstall, akié ez a jó kis tanya. Nagyon élvezetes követni azt, hogy mi minden történik a farmján, és hogy hogyan igyekszik állatokat tartani, vigyázni a földjére, stb. 
Egy alkalommal arra hívta fel a figyelmet, hogy hogyan kellene helyesen tartani azt a sok-sok tyúkot, ahogy jelenleg tartják, és hogy milyen következményei vannak ennek.
Még jelszava is volt, ami Férjjel azóta szállóigévé vált: Chiken Out!

Szerintem nem kérdés, hogy melyik jó a tyúknak! Meg az embernek is!

Egyszer ráakadtam erre: River Cottage. Ráadásul Hugh készített egy olyan sorozatot, ahol vega ételeket eszik és főz. Férjjel meg is néztük. :) Nagyon kedvelem azt a stílust, ahogy és amit ő képvisel. Tudom, hogy Hugh nem vega, de a szándék, hogy egy szakács, vagy ilyen kaliberű ember ezzel szóba áll, nagy elismerés a részemről.

A lényeg, a lényeg, hogy egyik nap (azt hiszem szerdánként van valamilyen műsora) újra elkaptam egyet. Abban éppen lila brokkolit próbált népszerűsíteni.

Nekem, mint brokkoli-rajongónak nagyon felcsillant a szemem, és rá is pillantottam nagy Őmre, de aztán láttam, hogy nem kell belelkesednem. Ő ugyanis nem az a típus, aki az újdonságokat szereti. A sárga paradicsomot sem eszi meg, mert szerinte a paradicsom piros. Miért gondolnám és várnám, hogy a lila brokkolira vevő lesz, mikor a sima zölddel is problémái vannak. Meg úgyis mindig én eszem meg :)
Mondjuk ültetni nem fogunk, mert már próbálkoztunk karfiollal és rendes brokkolival, és az sem jött be nálunk. Az állítólag egy külön tudomány.

Emlékszem, hogy egyszer valamikor valamelyik Vacsoracsatában a lilakrumpli volt a nagy kérdés, ti. hogy létezik-e. Már nem vagyok meglepve. Én mindenesetre kipróbálnám, megkóstolnám.

Ti ettetek már lila brokkolit?

Jó értelemben vett szerelmi sokszög a családban

Tegnap este a kisfiammal aludtam, mert azt kérte. Így négyen aludtunk a gyerekek szobájában. Zsófia az emeleten, Kata a kiságyában, Nimród és én az ő helyén.
Persze nem tudtam jól aludni, meg nem is igazán aludtam, mert Kata valamiért sokszor felkelt, nyűgös volt és többször kellett megetetni, így keveset aludtam.
De - és gondolom ti is - nagyon szeretem nézni, ahogy alszanak, ahogy fordulnak az ágyban, ahogy lerúgják a takarót magukról. Szeretem hallani a szuszogásukat.

Nimróddal elég különleges a kapcsolatom. Ma este éppen megkérte a kezemet. :)
Azt mondta, hogy "Szeretnék én a másik apuka lenni. Itt fogunk lakni, és te leszel a feleségem." - Ez egy gyönyörű lánykérés, nem igaz?
És bár már írtam, hogy a mi kapcsolatunk amolyan igazi szappanoperás, leányregényes, szerelmes hangulatú, egymás nélkül lehetetlen élni-típusú kapcsolat, amelyekben azért nagy viták és veszekedések is vannak, valahogy átértékelődik Ő az életemben. Biztos így van ez rendjén, mert a fiús anyukák éppen olyan viszonyban vannak a gyermekeikkel, mint a lányos apukák.

Mert ez nálunk fordítva is működik. Zsófiának Apa a nagy szerelem, mindig mindenhová követi, ha leül azonnal az ölébe kuporodik, ölelgeti, puszilgatja, mászik rá, megy utána, és közben úgy néz rá, mint aki fél, hogy elveszítené őt örökre. Imádják egymást. (A szónak az emberi értelmében természetesen.)
Érdekes, hogy ők sohasem vitáznak, veszekednek. Persze ez abból is következik, hogy Apa nem egy vehemens vérmérsékletű emberke. Én is szívesen osztom meg vele azt, ami bennem van, mert nyugodtan meghallgatja panaszaimat.
És mivel Zsófia az én vehemens természetemet örökölte, azt a fajta mentalitást, ami nekem van, Ő is Apához megy megnyugodni. :) Még jó, hogy ő van nekünk!

Hát nem édesek?

Milyen vagy Istenem?

Biztosan ismeritek  Miklya Zsolt - Miklya Luzsányi Mónika: MILYEN VAGY ISTENEM? című munkáltató füzetét, amelyet 9-12 éveseknek írt. Különlegesen jó anyag.

Hogyan beszéljünk Istenről, hogy ne csak elprédikáljunk gyermekeink feje fölött, hanem életük részévé is váljon az Isten-ismeret? Ebben segít ez a munkafüzet, amely Mary E. Erickson: "Milyen Isten?" című könyvének élettémáira épül. Istent megismerni saját kijelentésén, az igén keresztül lehet.
A kiindulási alap tehát mindig egy-egy igei hasonlat, leginkább az Ószövetségből. Isten olyan, mint a pásztor, az eső, a kertész... A hasonlatokat először konkrét szinten értheti meg a gyermek, majd további ismereteket szerezhet a témával kapcsolatban, hogy aztán még mindig konkrét formában alkalmazza azt. Együtt használhatja az eszét és a kezét, alkothat és alakíthat ő maga is. Ezután kikeresheti az igéket a Bibliából, kérdések és feladatok segítségével lehetőséget kap a feldolgozásra és az alkalmazásra. Az ószövetségi igétől eljuthat az Újszövetség üzenetéig, az Evangéliumig.

Úszás, lomtalanítás, filmajánló

Ma megint voltam úszni. ALONE!!!!! :)
1,5 éve nem történt velem ilyen, ha nem több :)
Nagyobbak a mamánál parkoltak, Kata elaludt, így nagy Őmtől kaptam egy kis szabit, meg ő is tőlem - csak hogy kölcsönös legyen. Neki az a hobbija, hogy számítógépes játékokat játszik, amit én nem bírok és nem szeretek, de mindenkinek más a hobbija. Így a délelőtt a lazításról szólt, a délután pedig pakolásról, rakodásról. Így lomtalanítottunk.
De mivel Katánk szeme begyulladt, így nagyon igényli az ölbe-vételt. Így nehezebben megy.

Mindenesetre belejöttem a mozgásba. Remélem, hogy többször el tudok menni úszni - alone. Emellett rengeteget gyalogolok (naponta 3 km), és most nekiálltam kicsit otthon tornázgatni. Még csak mértékkel és lassan, mert az időbeosztásom elég rossz (még át kell alakítanom), és be kell szuszakolni egy kis torna-időt, úgyhogy izgalmas. De ilyeneket szoktam csinálni.
Hiába, na!, hasra kell gyúrni, meg fenékre, de az ember ne legyen telhetetlen, mindent csak lassan!

Az uszodában mindenesetre nagyon jó volt, szinte egyedül voltam a nagy medencében. Még mindig nehezen megy a régi táv leúszása, de előbb-utóbb... remélem, utolérem magam. Szurkoljatok!!!
Ti mozogtok valamit, valahogy?

Ui.: Tegnap este (ritka alkalmak egyikeként) Férjjel megnéztünk egy filmet. Ritkán történik ilyesmi, amikor le tudunk ülni, és nem az életünket szervezzük, vagy rohanva megbeszéljük a dolgokat, hogy hogyan lesz másnap, hanem 1,5 órát szórakozunk.
A választott film: Last Vegas

Tény: Nem éppen egy keresztény film, de az az igazság, hogy én nem igazán szeretem az ilyen szentéletű, és "hanemválasztodJézustezésezlesz" típusú filmeket. Ellenben szeretem a jó filmeket, még ha dráma is, esetleg vígjáték, de egy jó krimi is belefér. De amikor ennek láttam a bemutatóját, mindenképpen szerettem volna megnézni, már csak a szereposztás miatt is.
Morgan Freeman, Michael Douglas, Robert de Niro, Kevin Klein - jó kis csapat, és azt kell mondjam, nem csalódtam. Igazán jót szórakoztunk. Nagyokat nevettünk és megállapítottuk, hogy ezeknek a színészeknek még ez is jól áll. Nem véletlen, hogy a nagyok között vannak.
Ha szórakozni akartok és nem magasröptű filozófiát, akkor érdemes megnézni. Vicces :)

Írógép-mániás vagyok

A lelkesedésem az írógépek iránt akkor kezdődött, amikor gyermekként bejártam anyukámhoz a Tanácsházra, abban a bizonyos "szockós időben", aminek a hangulatát a mai napig szerettem. (Gondolok itt a Május 1-i felvonulásokra, az Úttörőmozgalmakra, a Menetdal-versenyekre, az Orosz órákra - s bár nagyon szívesen tanulnék újra oroszt (jó voltam belőle egykoron), nem igazán találok tanárt :(, az örsi- és rajórákra, és az egésznek a hangulatára. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy kint a grundon fociztam a fiúkkal, fára másztam és indiánosdit játszottam, nem ám a számítógép előtt ültem, ahogy most :) - A félreértések elkerülése végett szeretném megjegyezni, hogy ez itt nem egy politikai indíttatású hozzászólás, csak egy "szerettem a gyermekkoromat" megjegyzés, amihez ezek is hozzájárultak.

Szóval, anyukám anyakönyv-vezető és népességnyilvántartó volt a Tanácsházán, és sokat láttam őt gépelni, 2 ujjal. Viszont volt vele egy titkárnő, akinél magával ragadt az, hogy nem néz oda, és simán leír mindent, és tudja és tudja, és tudja! 14 évesen tudtam, hogy én ezt szeretném csinálni! Persze, lehet gondolni, gépíró, hát az nem is munka, meg nem egy nagy életcél! De tudjátok, én nagyon szerettem. És szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy elég jó vagyok benne. Egész életemben gépeltem és gépeltem, és még most is gépelek. Szívesen és örömmel.

Én még azon a tipikus régi, "dobálós" írógépen kezdtem, és nagyon szerettem a hangját is.



Aztán emlékszem, a vizsgák előtt kaptunk egy új gépet. Hogy azon kellett megírnunk a vizsgadolgozatot, amit azért nem tartottunk igazságosnak, mert annak olyan érzékeny volt a billentyűzete, hogy ha hozzáértél, akkor végigírta a sort, és az a te hibádnak számított. 2 év után, amikor megszokta a kezed, az ujjad, hogy hogyan tartsd rajta, milyen erővel nyomd meg a billentyűket, nagyon nehéz 2 hét alatt rászokni.


Ő, az ominózus gép. És őt nem szerettem.
A fentit annál inkább, és ma is szívesen gondolok ezekre a dobálós gépekre.

A mai számítógépes és email-es világban ma már nem olyan jól mutatnak, de én nagyon szeretem őket. Nézegetni is. Van is itthon nekem egy régi, apró kis Erika táskaírógépem, amit egykoron sokat használtam (de sok szakdolgozatot megírtam vele!)...

Szombaton az áhítatomban erről, ezekről az évekről beszéltem, a felfedezéseimről, ezért jutott most az eszembe.



És még két dolog!
Janikovszky Éva, akinek az írásait és a munkásságát nagyra tartom - írógéppel írta a műveit. Még a sírjára is rákerült, amivel a műveit írta.

A másik pedig csak egy aranyos filmélményem, és amit sokszor szoktam emlegetni, mert nagy Őmmel a közös filmünk.  A SZERELEM HÁLÓJÁBAN. Itt ajánlottam nektek, és engem mindig jókedvre derít.
Mindig csak Tom Hankset meg Meg Ryant emlegetik, de nekem az egyik kedvenc karakterem Greg Kinner, aki Kethleen Kelly barátját alakítja, amíg meg nem jelenik a neten keresztül Joe Fox.

- Az a Frank is írhatna róla egy cikket.
- Milyen Frank?
- Az, aki úgy bele van szerelmesedve az írógépekbe! Még cikket is írt róluk.
(idézet a filmből)

Mindenesetre, ha még nem láttátok ez a filmet, szeretettel ajánlom. Nemcsak azért, mert az egyik kedvencem, hanem mert pihentető, aranyos, vicces és romantikus.

A többi ráadás