Kérés

Fáradt vagyok.
Nincs időm.
Energiám sem nagyon.
Nem tudom, hogy a jövő héten lesz-e.
Mindenesetre azt szeretném kérni, hogy szurkoljatok nekem.
December 6-án felmegyünk Pestre Genetikai Vizsgálatra. Kicsit aggódom miatta. Az eredmény miatt...
Vannak fenntartásaim, és majd megosztom a döntéseinket és tapasztalatainkat.
Kérlek, ismeretlenül is hordozzatok imáitokban!
Köszönöm

Meseboltozunk

Gyermekkorom kedvenc könyve volt. Féltve őriztem. Meg anyukám is. Az, hogy megvan, neki köszönhető. Rengeteg jó kis könyvet megtartott, amit ma már iszonyú árakért lehet megvenni.

A családunk nagy Alma Együttes rajongó. Az autóban mindig Alma szól, vagy Gryllus Vilmos, de az az igazság, hogy az Alma az első helyen van. És van néhány megzenésített verse, melyet Gazdag Erzsi írt. Így arra gondoltam, hogy itt az idő, hogy elővegyük ezt a könyv-kincset.
Nimród miatt aggódtam, mert ő nem egy értéket őrző típus. Ő amolyan elefánt a porcelánboltban, tör-zúz és tönkretesz. (De róla majd később - egyszer. Mármint a küzdelmeinkről.)

A lényeg: nagyon jó döntés volt. Zsófi nagyon szereti ezt a könyvet. A versek amúgy is nagyon fontosak a gyerekeknek, a memóriájuk miatt is. Én mindig is sok verset olvastam neki (olyat, aminek van ritmusa és aranyos - ez leginkább Bartos Erika verseskönyveiben jelent meg számomra). Én magam is nagy versrajongó vagyok, mindig is szerettem a verseket és könnyen is tanultam őket.
Ráadásul tudjuk - pedagógiailag is -, hogy minél több verset memorizál valaki, annál jobb lesz az agya befogadó-képessége, ha fogalmazhatok így.

Azokat a kedvenceket teszem ide, amelyeket nagyon szeretünk, és amelyek Almás dalok is.
Ezeket már nagyon tudjuk kívülről, de soha nem unjuk meg őket. Néha az a vicces, hogy már inkább énekeljük, mint szavaljuk. De a zene (ha jó), még többet segít.

MINDENKI KEDVENCE:

APA KEDVENCE: (Vajon miért is? Ki az, aki "szerelmes" viszonyban van a lányával?)

Videot ehhez a dalhoz találtam:

ANYA KEDVENCE (Ha ennek meghallgatjátok a megzenésített verzióját, megértitek, miért!)

Egy Almás hangulat:

ÉS EGY UTOLSÓ, MEGZENÉSÍTETT VERS, ami nagyon aranyos és jókat kuncogunk rajta:

Nos, ezeket már mind tudjuk kívülről. 

De a többi (amit még nem zenésítettek meg, de lehet, hogy egyszer meg fognak...) is nagyon jó. 

Hamarosan megmutatom a Nimród kedvencét is (mert neki is van), és Zsófi Nr. 1. Gazdag Erzsi versét.

Addig is próbáljátok meghallgatni az Alma előadásában ezeket a verseket!

Nagyon megéri!

Egy rábeszélős párbeszéd

PÁRBESZÉD:
Játszódik: nagymamánál
Szereplők: Zsófi, Nimród, mama, anya, sógorom
Zsófi: - Mama, ha elment a Nimród, festhetek?
Mama: - Persze, hogy festhetsz!

Zsófi: - Képzeld anya, ha elmentek haza Nimróddal, festhetek!
Anya (én): - Jó.
Zsófi: - Zoli, (ő a sógorom), ha elmegy Nimród haza, festhetek!
Zoli: - Miből gondolod, hogy Nimród haza akar menni? (a lényegre rátapintós kérdés)
Zsófi odaszalad Nimródhoz:
- Nimród, tudom, hogy szeretnél itt maradni a mamánál, de most haza kellene menned, hogy festhessek!
Nem sikerült meggyőznie Nimródot. Maradt ő is a mamánál.
De próbálkozni mindig kell!

Madaras Hangulat Madaras képekkel :)

Nagyon szeretem az ilyen rajzos, hangulatos képeket. Ráadásul Kányaként Madár-rajongók is vagyunk. (Emlékeztek a Vörösbegy-akcióra? Na, mondom én!)

Ezeket a képeket valahol a neten találtam, de olyan aranyosak és színesek.

A pávákat nagyon bírom.

4 évszak hangulat

Mostanában sokat beszélgetünk Zsófival az évszakokról. Persze, már régen ismeri őket, fel tudja sorolni őket, de mostanában a hangulatával foglalkozunk. Azzal, hogy egy-egy képen mi nem illik az adott évszakhoz. 

Mindenesetre ilyen 4 évszak hangulatom van.

És az őszt szeretem.

Novemberi málna

Ma főzőkör volt Móron. Amiről én teljesen elfelejtkeztem. :(

Ezeken az alkalmakon azt próbáljuk megmutatni, megtanítani az embereknek, hogy milyen finomságos dolgokat lehet főzni hús- és állati eredetű termékek nélkül. Milyen tápláló és egészséges és nagyon finom minden. 

Mert ugye mindig jön a nagy kérdés, hogy "Mit tudsz akkor te enni?"
Hát... sok finom dolgot. Ma pl. sütőtökös finomságok voltak.
De igazából csak szeretném elmesélni, hogy milyen kedves emberek járnak a főzőkörre.

Kezdés előtt beszélgettünk a vendégekkel, és meséltem nekik arról, hogy milyen kívánós lettem hirtelen. Egyik gyerekemnél sem voltak hatalmas kéréseim, nem kellett nagy Őmnek elrohannia lehetetlen dolgokért horribilis összegeket kiadva, mert anya ezt kéri. Általában nem is vagyok az a típus, meg a pénztárcánk miatt is megtanultam, hogy van egy határ, és nincs tovább.

De amióta ez a baba a pocakomban van állandóan málna után vágyom. Nagyon szeretem a gyümölcsöket és mindenféléből meg tudok enni minden mennyiséget. Mikulásra is Gránátalmát kértem a családtól (nyami)!

Viszont a málna nem hagyott nyugodni. (Helyette iszonyú mennyiségű kompótot nyomtam és nyomok be.)

Szegény nagy Őmet az "őrületbe" kergettem az "úgy ennék egy kis málnát" kezdetű mondatommal. Már egy idő után a maga kellő humorával és csendességével azt mondta nekem: "Várjál, felmegyek a kertbe, megnézem, hogy van-e már érett." 

Haha! Egy várandós kismamával nem lehet ám ilyesmivel viccelni!

És láss csodát. Az egyik vendég mondta, hogy főzőkör után menjek el hozzá, és ad nekem málnát. És elmentünk, és adott. És én most rájárok (bár elég lassan olvad - de az ember lánya ne legyen telhetetlen!). És nagyon finom!

Kérték, hogy osszam be... de nem megy.

Nem vagyok telhetetlen. De ezután már a Gránátalma is elég lesz. :)

Az őszi szünet

igen változatos dolgokat és élményeket hozott.
Kezdődött azzal, hogy vasárnaponként úszni járunk Zsófival, aki már nélkülem megy be a vízbe. Szállómondattá vált úszáson amit mondott: "Tudod Zsuzsa néni (ő tanítja az úszást) anyukám azért nem jött bele a vízbe, mert kisbaba van a hasában." Ezt azóta mindenki tudja és mindig elmondja. :)
Mindenesetre a múlt vasárnap nem tudni mi okból, de ivott a medence vizéből és estére már 39 fokos láza lett. Úgyhogy a hét felééig küzdöttünk a lázzal. Pedig úgy volt, hogy anyukámhoz megy az őszi szünetben, de lefújtuk.
Mindenféle itthoni programot csináltunk.
De igazából péntektől volt izgalmas minden.
Már egy ideje gondolkodunk nagy Őmmel azon, hogy tartsunk tyúkokat. Igen, mi akik vegák vagyunk. De arra gondoltunk, hogy mégis jobb lenne a mi tojásunkat megenni (mert azt fogyasztunk), anyósom és sógorom pedig megehetik a tyúkokat. Én ugyan le nem vágom őket, de majd mindenki megoldja! Persze ez még a jövő tervei között szerepel. De gondoltuk, teszünk valamit mellette, így pénteken kimentünk szabolcsiasan "mezgerélni", móriasan "böngészni". Ti hogy ismeritek ezt a szakszót?

Kukoricaföld

7 ilyen zsákkal szedtünk

Olyan kukoricaföldre mentünk, amit már learattak, és szedegettünk össze zsákba kukoricát. Igen izgalmas élmény volt. Gyermekkoromban, a nagyszüleimmel jártam ki a határba, és akkor nem annyira élveztem. De most nagyon jó volt. Kint a természetben nagyon jó volt. Friss levegő, munka. Jól elfáradtam, de jó sok kukoricát találtunk.

Végig, míg kint voltunk a határban Ruth történetén gondolkodtam. Nem az jutott az eszembe, hogy ő nem kukoricát szedett. Csak a hangulatát, a nehéz munkát, hogy milyen dolgos asszony is volt Ruth.

Ezeket még egyszer régen rajzoltam. 

Pénteken nagy Őm hősiesen megmentett egy Vörösbegyet a Ziva, a macskánk szájából, amiért a kismadár nagyon hálás volt. Kicsit félt és pihegett, kicsit aludt a kezében, majd messze a macskánktól elengedte őt.

A gyerekeket nagyon meghatotta, és alig várták, hogy Vörösbegyet lássanak.

A megmentett Vörösbegy

A Vörösbegy az Ő megmentőjével

Szombaton délelőtt itthon voltunk. Nem vagyok túl jól délelőttönként, elég nehezen viselem az első időszakot, így nem mentünk gyülekezetbe. Beszélgettünk, pihentünk, játszottunk a gyerekekkel. Délután pedig elmentünk az erdőbe kirándulni. Természetesen Vörösbegyet keresni. Vittük a kiskönyvet, amit nagyon szeretünk. Már nagyon régen vettük, azóta mindenhova visszük magunkkal. 

Gyermekek kis hátizsákkal rakták a kis lábukat és nagyon jól érezték magukat. 

Hálásak is lehetünk, hiszen kb. 10 perc gyaloglásra van tőlünk a Vértes. Jó volt kicsit a természetben. A gyerekek itt is megcsodálhatták a Teremtő Isten hatalmas csodáit. Növényeket és állatokat is. Persze sok állatot nem tudtunk megfigyelni, mert kisfiam eléggé hangosan beszél. Mindegy, hol van. Úgyhogy csak menekülő madarakat hallottunk. De Zsófi látott egy Vörösbegyet, úgyhogy elégedetten mentünk haza.

Zsófi és a Könyv - mindent meghatároztunk. Főleg Vörösbegyre "vadászott".

Amikor a fotóst fotózzák - meg a gyerekeket. :)

Édesapa és Leánya

A magányos bolyongó 

Mindenfele lehet menni - nem úti kalauz és főleg nem stopposoknak.

És egy csodálatos naplemente.

A képek mobillal készültek, ezért nem olyan jók. Mert még mindig elfelejtettem elemet venni a gépbe. Hiába na..

Vega protein

10 zöldség ha proteinhez szeretnél jutni! 
Sokszor ez az indok, ha húst eszünk, hogy mennyi protein van benne. 
Íme egy táblázat, hogy pár zöldségben még több van! :)