Utókarácsony

Karácsony másnapja van. Utólag mondom azt, hogy BOLDOG KARÁCSONYT mindenkinek.
Nálunk kicsit húzós volt az ünnep, ugyanis mindenki lebetegedett. Nimród már előtte 1 héttel beteg volt, aztán csütörtöktől Zsófi volt nagyon rosszul. 39 fokos láza volt. Orvoshoz mentünk, ahol kaptunk egy halom gyógyszert, és az én kislányom nagyon hősiesen bevette. Sőt, addig jutott el, hogy egyedül lefeküdt és elaludt. Ez ritkán van. Csak akkor, amikor beteg. Velem aludt, mert egész éjszaka vizes ruháztam, itatgattam, nagyon szenvedett.

Persze én is lebetegedtem. Még most sem vagyok teljesen formában.
Úgyhogy még mindig betegen töltjük a napokat.
Persze volt ajándékozás meg együtt a család, de őszintén megmondom, a hátam közepére se kívántam.

Talán pár nap múlva jobb formában leszek és akkor máshogy tekintek vissza erre a hétvégére.

 

Szép napokat kívánunk: mi, a "Madaras család" (még akkor is, ha nem vagyunk ilyen sokan). Csak a kacsákat nagyon szeretjük :

Novemberi kalandozások Nyíregyházán

Nem, nem tévesztettem össze a hónapokat. Régebben volt, amikor otthon voltunk, de ezt szeretném nektek megmutatni. Csak közben annyi minden történt :)

Lassan több, mint 5 éve itt élek a Dunántúlon, azért én mégis alföldi lány maradok :)

Szívesen megyek haza az én kis hazába, Szabolcsba, ahol vannak visszatérő helyek is az életemben. Ilyen a nyíregyházi állatkert, ahol voltunk előző alkalommal, és ilyen a Múzeumfalu is, amit most rövid képekben szeretnék megmutatni nektek. Mert hangulata van. 

Mindig is magával ragadott és lenyűgözött a régi korok szellemisége, ahogy éltek, amilyen épületekben élték túl az időket, ahogy szorgoskodtak, amiket megtettek az életben maradásért. Sok képet készítettünk ott. Zsófi rohangálásáról, Nimród ordításáról, rólunk, de most úgy gondoltam, hogy inkább a képek beszéljenek helyettünk.

Már nem tudtunk bemenni az épületekbe, házakba, csak sétálójeggyel jártuk körbe, de különleges élmény volt így is.

Régi iskolaépület - belülről is nagyon szép és izgalmas :)

Templomtorony

Igazi alföldi élmény

Ez az én kedvenc épületem. Ez egy csősz ház - el sem hiszitek, de egy temetőcsősz élt benne :)

Másik különleges hangulatú kép

Malom

Galambdúc

A kerítés nagyon tetszett nekünk

Nos, ilyen ez. És mellette pedig épült egy új - eddig még nem találkoztam és nem láttam ezen a környéken - egy kalandpark. Zsófi rögtön meg akarta mászni az összesen és kipróbálni, de mi nem mentünk be. Talán majd legközelebb :)

 

Nem tudom mennyire látszanak a képek, de tényleg nagyon izgalmas feladatok vannak benne. Állítólag gyermek- és felnőttpálya egyaránt található benne.

Helyette a mi kalandunk egy játszótéren ért végen:

Télapó itt van...

Aki ismer, tudja, hogy nem annyira szeretem az ünnepeket. Legalábbis nem abban a hangulatban és szellemben, ami megy a világban. Nem szeretek már október közepétől karácsonyozni, és februártól húsvétozni. Talán furcsa, amit mondok, de nem igazán lelkesedem az egészért. De erről már írtam tavaly itt. Ez az érzés nem változott most sem. De részt veszek ezekben, mert a családomnak ez fontos, és semmiképpen sem szeretném megbántani őket.

A Télapózás sem a kedvencem, mert ilyenkor töméntelen csokoládéval halmozzák el a gyerekeket, de ilyenkor elteszem a sok édességet, és valahogy eltűnik :) Viszont most néhány érdekes élményt szeretnék megmutatni ezzel kapcsolatban.

Novemberben voltunk otthon az ország másik végén. Ilyenkor mindig meglátogatom Kriszta barátnőmet, akivel egykoron egy iskolában dolgoztunk, és együtt ültünk, és mondhatom, jó barátok lettünk. Jókat lelkiztünk az élet nagy dolgairól, filozofáltunk, elmélkedtünk, és ha úgy alakult bementem helyette angol órára is :) Aztán én eljöttem a Dunántúlra, ő maradt a Tiszántúlon. És nem tudom megállni - persze nem is akarom, hogy ne menjünk el hozzájuk, ha otthon vagyunk. Neki is van két gyermeke - ikrek :) - nagyon édik és igazán jó hangulatot tudnak csinálni, ha ott vagyunk. Zsófival elég hamar megtalálják a hangot, de hát a gyerekek már csak ilyenek. Nos, náluk készült ez a kép, olyan előtélapózásként. A gyerekek megtalálták a sapkákat, felvették, és pózoltak. Én meg nem bírtam ki, hogy ne készüljön Zsófiról és Nimródról közös hangulatú kép.

És aztán csak Nimródról. Ő olyan kis manó... Kerek, nagyszemű, édes baba...

 Aztán itthon belefogtam a mézeskalácsozásba. Alapból szeretem ezeket a sütiket, de most gondoltam, megcsinálok egy érdekes adventi kalendáriumot, amit itt találtam. Meg is sütöttük Zsófival, de nem lett szép, nem lett olyan, amilyennek szerettem volna, így bár elkészült, de maradt a mi kis asztali díszünk. Talán jövőre majd jobb lesz. Mindenesetre Zsófi nagyon lelkesen segített nekem.

A sok ajándék közül ez tetszett nagyon. Ezt nagy Őm nagynénje készítette a két gyermeknek. Ő varrta kézzel az egészet. Nagyon ötletes, nagyon tetszett. A Nimród zsebeit még mi esszük meg idén :) aminek nagyon örülünk.

Ez pedig az én édes kicsi fiam az első télapójával. Ami zenél. Amióta megkapta, mindenki nyomogatja a kezét, hogy énekeljen. Egyedül Ő nem, de ami késik, nem múlik.

Hát, így telt a mi Télapónk. Lassan készülhetünk a karácsonyra. Jaj...

Beszólás

Ma délután Nagy Őm és Kicsi Lányom elmentek a mamához. Gondoltam, én itthon csinálok mindenfélét. Ez nem igazán jött össze, mert a legifjabb Madárka rossz napokat él meg, köszönhetően fogzási fájdalmainak. Emiatt sokat kellett "tutujgatni", játszani vele, így gyors ebédet készítettem - leginkább magamnak, mert a többiek ugye a mamához mentek.
Mivel nem olyan régen jöttünk haza, eléggé sok a tennivalóm, és nem tudom, mikor mibe és hol fogjak bele. Pár napja a nagy Őm lomtalanított és pakolt -, míg én szakdolgozatot próbáltam írni, közben szórakoztatni Ifjabbat, aki súlygyarapodása miatt egyre nehezebb egyéniség :), de nagyon jól áll neki.
Igazából Zsófi aranyköpései mostanában azok, amik feldobják a napjainkat.
Ma a mamánál aludt, nagyon szereti a mamát és a nagybácsiját (sógorom). Apukája elköszönt tőle, mire az én kislányom ezt mondta: - Szia apa, majd szólok, mikor jöhetsz értem.

Nagyon határozott egyénisége van, és néha kész csatákat vívunk, mert nem az van, amit ő szeretne.
De akinek van gyermeke, tudja, hogy van ez. Én nagyon élvezem ezt az időszakot. Nagyon poénos. Mindig elhatározom, hogy leírom, amiket mond, aztán mindig jön valami új mondat, amitől elfelejtem a régit.

Labdázunk...

Levelek és emberek

Megjöttünk. Hazaértünk. Igaz, már itthon vagyunk egy ideje, de mindenféle izgalmas dolog és elintéznivaló ért minket, úgy hogy nem sok időm volt. De látom, hogy senki sem unatkozott és mindenki talált mindenféle elfoglaltságot. Mi is. Sok helyen jártunk és sok izgalmas kalandban volt részünk.

Rengeteg mesélni valóm is lesz majd, hogy merre jártunk, mi minden történt velünk.

 

Ez a kép anyukáméknál készült. Elmentünk sétálni, és Zsófi faleveleket gyűjtött. Egy ideje - az ősz jegyében ez a mániája. Ma ugyan leesett az első hó, de amikor a kép készült gyönyörű, verőfényes, napsütéses idő volt. A falevélgyűjtés mellett másik kedvence az árokba mászkálás, mert ott rengeteg falevél gyűlik össze, amiben nagyon jó szaladgálni és dobálni őket.

Kértem őt, még itthon is és ott is, hogy szedjen faleveleket, különböző színűeket. A színeket már rég ismeri, nem ez volt az igazi oka. Megbeszéltünk, hogy milyen színei vannak az ősznek, hogy lehullanak a levelek, de célom ezzel az volt, hogy azt tanítsam meg neki, hogy bár egyformák a levelek külsőre, alakra, mégis mások. Azt néztük meg, hogy van közöttük, kisebb, nagyobb, sötétebb, világosabb, ép és egészséges, hiányos és lyukas, de mindegyik levél. Minden levél Isten teremtménye. Ahogyan az ember is. Megtanultuk, hogy az ember is ilyen. Ki ilyen, ki olyan. Nem tesz különbséget szín, magasság, származás, nem vagy bármi másban. Istennek minden "levele", minden gyermeke fontos. 

Számomra ez a legfontosabb tanítás mindenben, hogy Isten jelen van, és szeretetével van tele a Föld.

Kirándulás Kisgyónban

A hétvégén gyülekezetünk kiköltözött Kisgyónba, a Gyöngyvirág Kulcsosházba. Szombattól hétfőig tartott a "nyaralás", amely leginkább az együttlétről és a gyerekekről szólt. Szoktunk ilyet tenni, hogy a gyerekekkel többet tudjunk együtt lenni, róluk szóljon ez a néhány nap. Ne csak mindig arról, hogy hogyan viselkedjenek a gyülekezetben. 

Sajnos mi szombatra lebetegedtünk. Kicsi fiam belázasodott, Zsófi babának meg folyt az orra, ráadásul mi, felnőttek sem voltunk erőnk teljében, így a szombatról lemaradtunk.

Vasárnap délutánra valamennyire összeszedtük magunkat, csak orrfolyással küzdött mindenki, de szép és jó idő volt, és a friss levegő egészséges és gyógyít, így kimentünk. A gyerekek és a felnőttek éppen akkor indultak el bújócska-fogócskázni, amiről mi lemaradtunk, de a családunk, az unokahúgunk és a pár órára megkapott "csacsogó madárka" Hanna - elindultunk természetet járni, Közben gyönyörködtünk a Bakony szépségében, keresgettünk bogarakat, faleveleket, szedtünk borostyánt és minden falevelet leellenőriztünk. Ebben leginkább Zsófi jeleskedett.

A borostyán

Szép erdőben jártunk, gyönyörű fákat, bokrokat, növényeket láttunk, szedtünk makkot és kalapját. Gyűjtöttünk mindenfélét, de a legjobban a borostyán nyert tetszést a lányoknál. Dorina (ő Zsófi unokatestvére) mindenkinek szedett a fáról egy-egy hajtást. Beszélgettünk kicsit a borostyánról, megnéztük, hogyan kúszik fel a fákra és milyen magasan található. Elmeséltem a lányoknak, hogy amikor nekünk az esküvőnk volt, minden borostyánban úszott, azzal díszítettük a termet, a székeket, még az ültetőkártyánk is borostyán volt. Levelekre írtuk fel mindenki nevét.

Én ugyan nem tudtam, csak amikor utánanéztem, hogy a borostyán a köhögés és felső légúti megbetegedések esetén használják, és alkotórésze a köptetőknek és görcsoldóknak is. 

Dorina és a sárkány

Aztán elmentünk sárkányt röptetni. Meg kell mondjam, nagyon népszerű játék volt. Még a felnőttek is beálltak, és igen csak élvezték a rohangálást. A gyerekek pedig alig akarták abbahagyni.

Zsófi falevél ellenőrzést tart

Aztán mi felnőttek leálltunk tollaslabdázni, amiről nem tudok képet bemutatni, mert nem volt aki fotózzon, pedig nagyon jól éreztem magam. Nagyon szeretem ezt a sportot. Egykor második lettem egy versenyen, de az már régen volt. :) Azóta volt egy térdműtétem, szültem két gyereket, lett pár kiló súlyfeleslegem, és már nem vagyok olyan sportos, mint egykor. De tollasozni nagyon szeretek. Csak évek óta nem játszottam. Vagy terhes voltam, vagy kicsi babám volt, de most nagyon jó volt. Élveztem minden percét. 

Aztán persze a gyerekek is megjelentek, és a felnőttek szórakozásából az lett, hogy messziről néztük, ahogy lelkesen ütik a semmit. De Zsófi ebben is megtalálta a helyét, labdaszedő lett.

Tollaslabdaszedő is volt

Hétfőn aztán túráztunk, és feladatokat oldottunk meg.  Nagy Őm volt a térképolvasó és túravezető. Kicsit eltévedtünk az elején, mert a kapott térképen nem volt rajta az indulási hely, így egy kis segítséggel megtaláltuk mind a 6 állomást és megoldottuk a feladatokat is. Igaz, hogy én a felénél visszafordultam, mert Nimródot nem vittük magunkkal. Hegyeket mászni, bozótosba kutatni, vizesárkot átugrani, plusz 7 kg-val elég nehéz, így megőrzésre átadtam. Jól bírta.
Mondjuk mindig jól bírja, ha valaki foglalkozik vele, sétáltatja, fogja az ölében, szórakozik vele. Ő ilyen igazi bújós kisfiú.
A Sündörgő csapat (mi voltunk a legkisebbek - ovis korosztály - meg néhány nagyobb, akik a kisebb túrára vállalkoztak) nagyon szépen helyt állt. Szinte végigcsinálta a nagy túrát. Bár látszik, hogy Zsófia - a legfiatalabb a csapatban - kicsit elfáradt. Édesapa cipelte.
A végére elfáradtak, és lestoppolt a csapat egy arra utazó traktort, és a fáradt vándorok azzal érkeztek meg a szálláshelyre.

A Sündörgő csapat feladatot old meg.

Úgyhogy egyedül indultam vissza. Elég izgalmas volt, mert nem vagyok az a jól tájékozódó ember. Bár csak betonúton kellett mennem - ezt még felismertem :), azért biztos, ami biztos végigénekeltem az utat. Jó volt, hogy nem volt a közelemben senki.  Nincs túl jó hangom, de Istent a természetben mindig szívesen dicsérem. És közben gyönyörű szép dolgokat találtam és láttam.
Mint például ezt a fát:

Egy gyönyörű színű fa a Bakonyban.

5 év

Öt év van mögöttünk. Hogy sok, vagy kevés, az relatív. Tény, hogy nem volt unalmas. Izgalmakban és eseményekben teljes volt, de erről már írtam itt.

Az anyósom lepett meg minket ezzel a finom tortával. Ráírta nekünk: 5 éve boldogan. Olyan jó, hogy a szülők is így látják a mi életünket. 

A mai napig meggyőződéssel vallom, hogy az igazi szeretet és szerelem forrása Isten. Csak és kizárólag Ő az, aki miatt működnek és jól működnek a házasságok. Harcok, küzdelmek, viták nélkül. 

Nagyon boldog és megelégedett vagyok. És hálás Istennek az én nagy Őmért, és a két gyermekemért, akiket kaptam Tőle.

Ezután pedig belevágunk a következő 5 évbe! Már nagyon várom. Biztos vagyok benne, hogy nem fogunk unatkozni!

Kilófaló Road Show

Említettem már többször Judit barátnőm oldalát és könyveit. Juditot évek, évtizedek óta ismerem. Még kamaszodó korunkban kezdünk levelezni minket érintő és szerintünk nagyon fontos dolgokról. Ma is azok. A  levelezésünk leglényege jó Istenről szólt, a megélt tapasztalatokról, a bibliai felfedezésekről, hogy hogyan változott meg az életünk mellette és vele. Küzdelmeinkről, harcainkról, de magasságba szárnyaló élményeinkről.

Aztán ahogy alakult az életünk úgy változtunk mi is. Ami nem változott, az az egymáshoz való ragaszkodás és a kitartás a barátságban. Én úgy érzem, hogy nagyon hasonlóan gondolkodtunk mindig is és most is így van ez. Mindketten vágytunk családra, gyerekekre, boldogságra, és Isten megadta mindkettőnknek. Ő 3 gyönyörű gyermek édesanyja, csak az ő babái már nagyok. Jóval nagyobbak. Én 2 gyermek anyukájaként élvezem az édesanyai feladatokat. Ám levelezésünk mélysége ma már kicsit másról szól. 

Isten persze fontos, és "beszélünk" is erről, de napi szinten a gyermeknevelés, a megélhetés és a háztartás  jelenti a levelezésünk mélyrehatóságát. 

Persze rohanunk. Ő is, én is. De érdekes módon egy új közös szenvedélyünk van, vagy megmaradt, az írás. Ő egy nagyon tehetséges, sokoldalú és ügyes nő. Mindig büszke voltam és vagyok arra, hogy ismerhetem és a barátja vagyok. Hihetetlen adottsága van arra, hogy csodálatos ételeket alkosson.

Tényleg elmondhatom, hogy az évek alatt úgy ismertem meg, aki nagyon tud küzdeni, és hatalmas akarat van benne. Ez alatt az idő alatt nagyon sokszor küzdött a súlyával, fogyókúrázott, koplalt. Fontos volt neki, hogy jól nézzen ki. És megvalósította az álmát. Fogyott. Könyvei jelentek meg, melyekben általunk kedvelt, finomabbnál finomabb süteményeket alkotott életmódváltóknak és cukorbetegeknek. 

Tegnap, volt szerencsém és élményem abban, hogy találkoztunk. Mert bár furcsa lehet, de az évek alatt egyszer találkozunk. Levelezéseinkben azonban annyira egyek voltunk hasonló nézetekkel, hogy vallom, nem kell összejárni ahhoz, hogy valaki ismerje a lelked és a szíved gondolatait. 

Fehérváron volt. Itt kezdve a "Kilófaló Road Show"-ját, és persze mi elmentünk. Nagyon örültünk egymásnak. Igaz, hogy én magam nem fogyózom - bár mostanában én magam is szembesültem "anyamedvei" méreteimmel, de  még szoptatás alatt nem kezdek bele semmibe. Számomra az első a baba, aztán majd én is alakulhatok.  Nagy Őm így is szeret :) Mondta. 

Szóval elmentünk családostól és jó volt, örültünk egymásnak. Én végigettem az összes sütijét. 

Függetlenül attól, hogy nem fogyózom az egészséges életmód híve vagyok. Nem eszem húst, és ha lehetséges én is szívesebben készítek teljesőrlésű lisztből kenyeret meg mindenféle süteményt, meg mi is minimális fehér cukrot használunk, szóval nagyon pártolom és nagyon népszerűsítem őt és a dolgait. Néhány dolgot már én is kipróbáltam, és higgyétek el, nincs különbség az ízek között.

A 3. kötetet pedig, amiben finom kelt tészták lesznek, kimondottan várom, mert nálunk az nagyon népszerű.

Mi vagyunk. Csak nekem sikerült elbújnom a kisfiam mögé.

Egy ideje annyira édesség-ehetnékem van, hogy csak na.

Szerintem mindenkinek van egy Julia Child-ja. Nekem Horváth Ilona ilyen, főleg, ha süteményekről van szó. Egy nagyon régi recepteskönyv, amely ma már darabokban van, de ezt használom, mert nagyon praktikus, egyszerű és nem fogalmaz bonyolultan. Ja, és megtalálhatóak a hozzávalók a konyhámban. Ez nekem fontos.

Mákos süti - ennyit tudtam megmenteni a fotózáshoz :)

A BUKTA - az új kedvenc

A bukta receptjét itt találtam, amiért Maimoninak nagyon hálás vagyok. Mindig is szerettem a buktát.

Ezt a sógorom kedvéért sütöttem, aki sajnos nem igazán áll szóba semmivel, ami egészséges. Ha valami az, akkor inkább nem eszik belőle.
Ma kicsit továbbfejlesztettem. Úgy értem, hogy én mindig teljes őrlésű lisztet használok, és így tönkölyliszttel készült és növényi tejjel. Így is nagyon finom lett. Azt már sajnos nem tudtam lefotózni, nem volt rá időm.
És aztán még készítettem egy adag csokispudingot meggyel díszítve. 

Ha van valakinek valamilyen finom, gyorsan elkészíthető meggyes sütis receptje, legyen szíves lepjen meg vele. Nagy Őm nem édesszájú, de minden, ami meggyes, azért oda van. Én meg érte, és hát ugye mindent megtesz az ember azért - azokért, akit, akiket szeret :)

Szomorú hír

Ma Budapestre ment a család. Zsófi és Édesapa libegőzni ment, amit az én édes lányom nagyon élvezett. A libegő végénél lévő játszótéren - apa elmondása szerint - szóvá tette, hogy nincsen csúszda, de azért játszott egy kicsit. Mi Nimróddal nem mentünk fel, nekem más jellegű megbeszélésem akadt.
Ezalatt hívott fel a szomszéd néni, hogy szeretett Horacionk elhunyt, a szomszédban találták meg.
Ez elszomorított, mert Horit nagyon kedveltem. Jobban lehetett dögönyözni, nyitottabb volt a szeretetre, kedveskedőbb volt, ráadásul a legjobban ő bírta Zsófi ötleteinek elviselését.
Sajnálom, és nagyon fog hiányozni.
Itthon apa eltemette. Zsófi nem értette még meg, hogy mi az, hogy meghalt valaki, én pedig nem szívesen néztem volna meg. Én nagyon kedveltem. Pedig elég butácska volt szegény, meg nem volt valami életre való, ellentétben a testvérével, Zivával, aki a jég hátán is megél. Ő nagyon talpraesett.
Tényleg szomorú vagyok.

Itt még hárman együtt.

HORACIO EGYIK UTOLSÓ KÉPE

Kis- és nagycicák kaladjai

Zsófival mindig különleges élmények érik az embert. Tegnap is az történt.

Előzmény: Horaciónak és Zivának (ők a két helyszínelős macskáink) elfogyott az eledelük, amelyet annyira szeretnek. :) Mivel mi nem eszünk húst, szegényeknek nem jut finom falat. Kivéve, amikor sógorom egy-egy sikeres horgászat után megjelenik a halak belsőszerveivel, de azt felhajtom a kertben. Nem bírom ezeket a dolgokat. 

A móri kastélypark

Pár napja elmentünk sétálni. Van itt Móron egy nagyon szép park. Kastély is van benne. Meg pávák és halastó. Ezt minden alkalommal többször meg kell nézni, a halacskákat pedig megetetni. Odafele beszélgettünk Zsófival a madarakról, kutyákról, macskákról - mert ezekkel találkoztunk menet közben. Komolyan mondom, eszméletlen, de van egy utca, ahol minden háznál kutyák vannak, és szinte mindig őrjöngenek.

Arról beszélgettünk, hogy mi miért ilyen, minek van szárnya, mire használják a halak asz uszonyaikat stb. A halas tónál, miután zsemlével megetettük a halakat azt mondta Zsófi: - Azért van uszonyuk, mert a jó Isten ilyennek teremtette őket. Majd megettem, ilyen édes volt.

Az ominózus halak

Szeretem én az állatokat, - ezért nem eszem meg őket - de a kutyákkal távolságot tartok. Van 1-2 kedvenc kutyám, akikkel jóban vagyok, de ahhoz sok idő kellett, hogy elnyerjék tetszésemet. Bezzeg a macskák! Őket nagyon szeretem. Tudom, sokan rosszul vannak tőlük, mert nyávognak, meg dörgölőznek, meg kuncsorognak, és bevallom előfordul, hogy nézeteltérésbe keveredem velük. De a macskák okosak. Legalábbis a mieink. Tényleg. Zsófi születésétől kezdve velünk vannak, nagyon sokat kibírtak és megszokták a helyzeteket, a szituációkat, amibe keverednek.

Már kicsiként helyszíneltek.

 Amikor összeházasodtunk, nagy Őm tudta, hogy macskamániás vagyok (még egy mánia :)), és szerzett nekem macskát. Nem egyet, hanem kettőt. Hát nem édes? Én a cirmos cicákat szeretem, mindig is cirmos cicánk volt, de amit kiválasztottam, arról kiderült, hogy lány. Aztán, amíg otthon laktam, még "egykeként" volt egy csodálatos macskám. Gyönyörű szép volt, nagyon okos és majdnem 8 kg. Ne aggódjon senki, nem olyan macskáról van szó, aki annyira házikedvenc, hogy etetik meg tutujgatják, nálunk a szüleimnél is kint aludt a macska. Meggyőződésem, hogy ezeknek az állatoknak kint a helyük! Gyönyörű, vörös macska volt. Apukám hozta nekem, és hamar a család kedvencévé vált. Ézsaunak neveztem el, mert vörös is volt, meg szőrös is. Így, mikor megláttam a kiválasztott cica testvérét, tudtam, hogy ő is jön velünk. 

A vöröst én "kereszteltem" el Horacionak, mert a maga módján nagyon bírom David Carusot, ezért kapta a ezt a nevet. Mondtam, hogy a lánycicának nem tudok kitalálni nevet, nem igazán szeretem a Cirmi meg Mirci nevet, és mivel Őm pedig az NCIS-t szereti, így lett Ziva.

Zsófi és Hori

 Mindenképpen Hori a strapabíróbb. Nagyon megedződött Zsófi mellett. Vele bármit lehet csinálni. Cipelni, gyimakolni, csipeszeket aggatni rá, földdel betakarni... ő nagyon bírja. Ziva már nem. Ő egy külön egyéniség, aki megszokta, hogy a saját útját járja.

Zsófi és Tekergő

Na, ezután a kis kitérő után maga a vicces helyzet. Családunk éppen a Lidl nevű "bevásárlóközpontba" sietett, mert szerintem ott a legfinomabbak az édességek, és a macskák is onnan kapják az ennivalót, amikor gyermekem, egy kis nézegetés után és járkálás után, - ez nála azt jelenti, hogy hatalmas energiával körbeszaladgálja a boltot - kiabálni kezdett: - Anya, kakilni kell!

Na, hát képzelhetitek. Otthagytam szegény apát és Nimródot, felkaptam Zsófit és "tartsad" biztatások közepette kirohantam vele. Mivel ezen a helyen nincs wc, gondoltam, a fű is jó. Lehámoztam róla a sok ruhát és szurkoltam. Az én kislányom ezt nagyon élvezte. Ott guggolt a parkoló mellett a fűben, és közben közvetítette az úton történő eseményeket: "Jön a busz!" - én meg: Jó, csak nyomjad! - "Hideg van ám!" - És egy kis idő múlva: "Nem is kell! Hol van apa?"

Na, akkor kezdtünk mindent elölről. Fel minden ruhát, be újra a boltba, és kislányom körbe-körbe bolyongott a boltban. Egyszer csak eltűnt. A pénztáraknál találtam meg. Aztán ártatlan szemmel rám nézett, és azt mondta: "Jó, csak én akarok lenni a boltos."

Hát, tegnap ilyen vicces helyzetbe keveredtünk. Igazán izgalmas volt. Jókat nevettem magamban és hangosan is. Annyira jó, ha az embernek gyereke van. Nagyon élvezem minden percét velük. Még akkor is, ha néha nehezebbek azok a pillanatok, de ezekért a poénokért már megéri!

Nyíregyháza ZOO

Szeretek hazamenni. Most is itthon vagyok, de a Tiszántúl egy másik haza.

És ha hazamegyek, mindig szívesen látogatom meg a rokonságot, barátokat. Nyíregyházán az Ugyan-családot és Kati barátnőmet, akikkel az ott töltött éveim alatt jó barátság alakult ki.

Ám most beterveztünk egy állatkerti látogatást is. Szeretettel ajánlom mindenkinek a nyíregyházi állatkertet. Csodálatos! Izgalmas! Különleges! És Magyarország legizgalmasabb állatkertje! Ha a Nyírségben jártok, menjetek el, higgyétek el, nem fogtok csalódni! Egész napos program, izgalmas kalandok és mindenféle finomság!

MI is elmentünk és elvittük a gyerekeket meg a szüleimet. Azaz, inkább ők vittek el minket. A lényeg az volt, hogy nagyon jól éreztük magunkat, és jól el is fáradtunk. Nem igazán kellett altatni a csapatot.

Szeretnék néhány hangulatot megosztani Veletek:

Rénszarvas-mániás vagyok. Akik ismernek, ezt tudják rólam. Szoktak mindenféle rénszarvasos-dolgot adni, küldeni nekem. Nem gyűjtöm őket, nem vagyok már semmilyen szenvedélyes gyűjtő, mert rájöttem, hogy csak a helyet foglalják, de a rénszarvasok nagyon édesek. Már a Miért éppen Alaszka? című igen zsibbadt, de nekem tetsző sorozatban is bejöttek. Nagy Őm rosszul van attól a sorozattól, de én bírtam őket, Ed, az indián volt a kedvencem.Mert hogy indián-mániás is vagyok. Inkább voltam. Ezeket persze jó értelembe értsétek, hiszen amióta az ember család és gyermekmániás :), nem igazán van ideje más mániára. Csak szállóigévé és fogalommá vált.

És amikor eljövünk Nyíregyházára, ha nem is az első utunk vezet ide, mert közben találkozunk az Északi-sark lakóiból még fókákkal és pingvinekkel,  jegesmedvékkel, de aztán az én kedvenceimmel. Most aztán "lefotózkodtunk".

Kedvenceimmel. Apuka kedvenc kimaradt, mert ő fotózott.

Fókashow - többször is megnéztük, mert nagyon tetszett.

Hihetetlen aranyosak és ügyesek voltak a fókák. Nagyon tetszett mindenkinek. Zsófi azóta is emlegeti őket, hogy mit és hogyan csináltak a fókák.

Aztán bementünk az Ócenáriumba. Amikor utoljára voltunk (tavaly), akkor még csak épült, de most bevettük. Nagyon tetszett. Izgalmas, kalandos és különleges volt.

Bátran nekivágtam a függőhídnak, bár Harrison Fordot ( Indiana Jones) hiányoltam.

Zsófi bátor volt.

A szüleimmel.

Az állatkert jellegzetessége ez az orrszarvú. Minden évben, amikor elmegyünk itt fotózunk, hogy tudjuk követni, mikor hagytuk ki.

Apa, Zsófi és az orrszarvú

A nagy kedvenc mégis a baromfiudvar volt. Itt aztán megtalálható volt minden. Macskák, akik lustán henyéltek, disznók, akikért Zsófi oda van, amit nem is értek, mert mi nem tartjuk és nem is esszük meg őket, ráadásul büdösek, de ő valamiért nagyon bírja a malacokat. Mindenféle tyúk, kacsa meg liba. (Itthon, a Dunántúlon a szomszédba járunk át megnézni eme lábas jószágokat.) Aztán megjelentek a kecskék is, akik nagyon szemtelen egy népség. De előtte:

Lómánia és lósimizés = Zsófia

Szóval, a kecskék. Nagyon szabad és egyedi lények. És nagyon szemtelenek. Vettünk nekik eledelt, hogy mégis olyat egyenek, amit szabad. Nagy Őm vitte is nekik, hát egy szemtelen kecske nem kikapta a kezéből. Itt a bűnös, mellette, az a nagy, szőrös. Abszolút nem zavarta, hogy mások is vannak körülötte. Micsoda önző dögök! Egy darabig próbáltuk üldözni, hogy visszaszerezzük, de képes volt inkább papírzacskóstól befalni, csak másnak ne jusson!

Kecske invázió

És hát minden gyerek kedvencei. Emlékszem, amikor gyerek voltam, én is szerettem ezeket a mozgó izéket. Gondoltuk, ő is kipróbálhatja. Tényleg tetszett neki

100 Ft és minden mozog, zakatol, csilingel és így tovább.

  

 REMÉLEM, HOGY JÖVŐRE ÚJRA ELMEGYÜNK! MÁR MOST NAGYON VÁROM!