Gyermekdalok és mondókák

Nagyon igényes vagyok a gyermekemet illetően. Azt, hogy mit nézzen és mit hallgasson meg. Ugyan még kicsi, de már most fontos, hogy mi kerül be a kis fejében.

Nem vagyok híve annak, hogy a gyerek egész nap a tévé előtt üljön és "zsibbassza" az agyát. Úgy egyen, azzal aludjon el - ez egy kényelmes szempont.

Ebből a megfontolásból nincs is tévénk. Vagyis tévénk van, de nincs benne tévéadás. Dvd nézésre alkalmas egyedül. Ráadásul a mai mesék sok kívánnivalót hagynak maguk után. Szívesebben veszem, ha Kockás fülű nyulat néz vagy Mazsolát, tudjátok, azokat a régi, klasszikus meséket, amin mi nőttünk fel. Semmi akció, semmi vér, semmi agresszió... Szeretetre nevelés, odafigyelés, tanúságok.

Nem olyan régen találtuk ezt a dvd-ét, ami mondhatom népszerű lett a családban. Mindenkinek. Olyan gyermekdalokat és mondókákat dolgoz fel, amit mindannyian jól ismerünk, nagyon jó az animáció is. Zsófi kifejezetten élvezi. Mindig mondja: "Dalok" És már sokat megtanult kívülről is.

Szóval, szeretettel ajánlom mindenkinek!

József Attila: Milyen jó lenne nem ütni vissza

Mikor nagyokat ütnek rajtunk,
Milyen jó lenne nem ütni vissza
Se kézzel, se szóval,
Világítani a napvilággal,
Elaltatni az éjszakával,
Szólni a gyávaság szavával,
De sose ütni vissza.

Lelkeimmel pörölnöm kéne
S élvén is vagyok most a béke.
Kristály patakvíz folydogál
Gyémántos medrű ereimben.
Szelíd fényesség az ingem
És béke, béke mindenütt,
Pedig csak én élek vele!...
Fölemelnek a napsugarak,
Isten megcsókolja minden arcom
És nagy, rakott szekerek indulnak belőlem
A pusztaság fele.

Az anyák kötelessége a nevelés!

Nem olyan régen tudatosult bennem, hogy milyen nagy feladatom van. Mindig is vágytam gyermekre és Isten megadta. Jó is ez így. De amióta Zsófi folyamatosan beszél és kommunikál, látom, hogy milyen nagy szerepe van a nevelésnek. Mit mondok, hogy mondom, mit teszek, mit engedek meg neki stb. Isten nagyon jól látja ezeknek az édes, parányi emberkéknek a lehetőségeit. Látja, hogy a helyes tanítással a gyermek hatalom lesz a világban a jóra vagy hatalom a rosszra. Annyira függnek tőlünk, annyira ragaszkodnak hozzánk. Amikor Zsófit fegyelmezni kell, és szigorú vagyok hozzá, utána is mindig odabújik és oda vágyik. Nem engedhetjük meg, hogy bármi közénk álljon! Szeretnünk kell őket, és szeretettel szigorú lenni. Nem miattunk, miattuk!

Sokszor úgy érzem, hogy alkalmatlan vagyok, mert néha nem tudom mit tegyek. Nagyon utál aludni, és szenved attól a gondolattól, hogy aludni kell menni. És ez kemény csatákat jelent már most is. És meg tudom érteni, mert én sem szeretek aludni. Sajnálom az alvásra az időt, noha tudom, hogy szükség van rá. Szóval együtt tudok érezni vele, de hát muszáj aludni!

Ezért döntöttünk úgy, hogy már most engedjük segíteni dolgokban. Apróságokban. Meggyőződésem, hogy fontos már kisgyermekként megtanítani a munkára, a munka szeretetére. Mert Isten országa sem láblógatás. Azt gondolom, hogy mi anyák tudunk a gyermekeinknek segíteni abban, hogy olyan jellemet fejlesszenek ki, amelyben megtanulják megismerni a jót.

Szóval, ahogy mondtam, már gyermekkorban kell elkezdeni. Saját tapasztalatomból tudom, hogy milyen rossz az, amikor 20 felett kell megtanulni mindent, mert nem tanították meg otthon. Kíméletből, megóvásból... Ez nem jó. A gyerekeket hasznos életre kell nevelünk. Olyan dolgokra tanítani, aminek hasznát veszik az életben. Persze ez a mai világban elég nehéz, mert mást mond a világ és mást Isten igéje. Ezért vagyok/lennék az otthonoktatás híve.

Nem megy ez nekünk egyedül! Mármint a bölcsesség, a nevelés, a helyes útirány megtalálása. Mennyire szükségünk van Jézusra, igaz? Azt látom és tapasztalom, hogy minden apróságra szükségünk van a helyes útra. Minden alkalmat meg kell ragadnunk ahhoz, hogy jól alakítsuk és formáljuk a jellemüket és természetüket. Nem kis küzdelem. Zsófi még 22 hónapos, de már előjönnek belőle azok a titkos természetek, amikről érzem, hogy nem a javát szolgálja. Szeretem őt, és nagyon oda vagyok érte, de ezeket a jellemvonásokat nem engedhetem meg, hogy felnövekedjenek benne!

Ráadásul szívesen is segít, mindig mindenhol ott van, mindenben részt vesz, és minden érdekli.

Szüret - segítség apának

Ebédkészítés apának

A szeretet

A szeretet türelmes, s kedves.
Nem irigykedik. Az igaz szeretet vak.
A szeretet alázatos, nem ismeri a büszkeséget,
Nincs rejtett, önző indítéka.
A szeretet gyengéd, nem követelődző.
Minden nehézség ellenére az igaz szeretet mindig megáll.
a szeretet szent és tiszta,
örökké tartó és állhatatos.

A szeretet tudja, mikor kell engedni.
A szeretet felismeri, mikor kell nemet mondani.
A szeretetet a FIÚ fényében növekszik,
és megmutatja a világnak, hogy a SZERETET FIA eljött hozzánk.


A szeretet hűséges, hisz a jóban.
A szeretet ragaszkodik az igazsághoz, kiállja a próbát.
A szeretet Isten, aki elküldetett az Ő Fiában,
s megbocsátja mindazt, amit cselekedtünk.

Ebben a világban, amikor úgy tűnik, hogy a gyűlölet növekszik,
az igaz szeretet szemben áll az árral,
ez nehéz...

Ebben a világban, amikor annak nyomása egyre jobban ránk nehezedik,
van erőnk arra, hogy ezen felülemelkedjünk
az Ő szeretetében erejével.
Uram, szükséges, hogy megismerjük szereteted erejét!

(Petra Praise: Love)

Izrael házassága 1

Nagyon szeretem a történelmet. Mindig is szerettem. Néha sajnálom, hogy nem mélyültem bele jobban, de máshogy alakult az életem. Amikor Istennel kezdtem foglalkozni, és megértettem a történelmi jelentőségét is a Bibliának - mert az is fontos. Én sok mindent - a történelemből - a Bibliából értettem meg, vagy a történelmi tanulmányaimat láttam megerősödni.

Nem olyan régen újra elgondolkodtam Izrael helyzetén, életén, főleg Salamon királyt illetően. Egy rövid "szösszenetet" osztanék meg Veletek.

Amikor Isten kiválasztotta Izrael népét, az volt a vágya, azt szerette volna, ha életüket nem szennyezi be semmiféle erkölcstelen életmód. Ezért adott nekik törvényeket. Mert szerette őket, és meg akarta menteni mindenféle butaságtól, amiről jól tudta, hogy hajlamos az ember. De sohasem erőszakosan, sohasem ráerőltetve tette ezt. Ezt nagyon becsülöm Istenben - ezt is :), - hogy soha semmit nem erőszakol az emberre. Azt mondja: "Válassz!"

Izrael népe jól ismerte, jól tudta, hogy milyen a Közel-Kelet világában élő más nép. Éltek Egyiptomban, Kánaán földjén, látták, látniuk kellet, szembesülniük kellett a Baál-kultusszal, amely termékenységi kultuszként virágzott azon a környéken. Többnyire bika alakjában ábrázolták, és erejét zivatarban, villámokban vélték megnyilvánulni. Gyakran rendeztek számára kultikus ünnepeket, amelyek középpontjában a kicsapongás állt. Isten óvni akarta a népét, ezért beszélt nekik ezekről a dolgokról. Azt mondta: NE TEDD!

A Szentírás sokszor intette Izraelt az Istentől kapott vallásos élet megőrzésére, mert Isten nem tűrhette el, hogy a népe kalandos, könnyelmű életet éljen.

Izrael jól tudta, hogy ő az "ígéret" hordozója, és azt is jól tudta, hogy ezért a saját népéből kell házasodnia. Persze sajnos sok esetben az ellenkezőjére is volt példa. Salamon király is sok idegen nőt vett feleségül - néha politikai megfontolásból ugyan, ám ezek az asszonyok a szívét más istenekhez vezették. (I. Kir. 11,1-7)

Engedetlen lett Isten törvénye iránt, mert feleségeit olyan népek közül választotta, akikkel az Úr tiltotta a keveredést. (Tévedés ne essék! Nem az a baj, ha valaki más nemzetiségivel házasodik össze, Isten előtt nem számít sem a bőrszín, sem a hajszín, sem semmi olyasmi, ami nálunk sokszor igen. Isten csak és kizárólag arra neveli és tanítja az embert, hogy olyan emberrel ne házasodjon össze, aki máshogy gondolkodik, másban hisz és máshogy látja az élet dolgait!)

Salamon hibázott. Azok az asszonyok pogány isteneket imádtak, és azoknak a tiszteletére csábították őt magát is, aki sajnos engedett ennek, és megengedte a bálványimádást az országában. Abban az országban, ahol Isten úgy kezdte: "Ne csinálj magadnak faragott oszlopokat..." Amikor feleségül vette azokat a nőket, ez azt is jelentette, hogy biztosítani kellett számukra a szabad vallásgyakorlásukat, mert Isten maga is szabadságot adott nekünk is!

Salamon fontos isteni parancsot hágott át, amikor lebecsülte a tiltott házassággal járó veszélyeket. Salamon halála után az ország is kettészakadt, Izrael megsemmisült. Mert utódai és követői nem töltötték be a rendeltetésüket. És nemcsak abban volt feladatuk, hogy Istenről bizonyságot tegyenek, hanem arról is, hogy a törvényeket meg- és betartsák!!! Júdea csak akkor maradhatott volna fenn, ha ragaszkodik Istenhez, az ő törvényeihez, s ez alól a házasság kérdése sem lehet kivétel!

A gyermek, mint mennyei érték

Zsófi hatalmas kincs a családban. Nagyon vártuk. Nagy örömöt jelent nekünk. Minden tette, mozdulata külön élmény, és tényleg nagyon szeretjük. De hát mindenki így van a saját gyermekével, nem igaz?
Mindig is szerettem a gyerekeket, és azt gondoltam, - mert úgy alakult az életem, - hogy nekem soha nem lesz. Hittem abban, hogy Isten amit megígér az úgy van, de önmagamban kételkedtem. Hogy alkalmas vagyok-e feleségnek, anyának, de ez egy más dilemma...

Nem olyan régen értettem meg, amit persze eddig is jól tudtam, csak sokszor az ember nem fedezi fel annak szépségét és mélységét, hogy Jézus nagyra értékelte a gyermekeket. Hiszen értük is az életét adta. Sokszor, amikor evangelizálunk, akkor a felnőttekre gondolunk, hogy ők gyorsan térjenek meg és ismerjék meg Istent. A gyerekek pedig elmaradnak. Pedig Krisztus értük is az életét adta. Van egy mondat, ami nagyon tetszik: "ÚGY BÁNJATOK VELÜK, MINT VÉRÉN MEGVÁSÁROLT TULAJDONÁVAL!" Ez olyan szép mondat és olyan sok minden benne van!

Gyermeket nevelni nem magunknak kell! Neki, Istennek neveljük őt, őket. Szeretettel, türelemmel, fegyelemmel!
Este fürdés és apától való búcsúpuszi után, amikor lefekszünk, odafekszem mellé. Betakarózunk, megfogja a kezem, és azt mondja: "Jézusról". Kicsi még, 21 hónapos, nem mindent ért, nem érti a felét annak, amiről beszélek, de minden este el kell mondani egy történetet Jézusról. Így alszunk el.
Én azt gondolom, hogy bármilyen kicsi is legyen a gyermek, kell neki beszélni Jézusról. Zsófi nagyon szereti Jézust, pedig még nem igazán tudja ki ő. De már most arra tanítjuk, hogy szeresse őt, mert szeretni való. Nem gondolom, hogy egy ekkora kisgyermek nem olyan értékes számára, mint bármelyik felnőtt, aki okos, tanult, művelt. Ismerek olyan fiatalt, aki szívesen hallgatja a felnőttek beszélgetését, és szereti a jó Istent.

Jézus azt mondta, hogy "Ilyeneké a mennyeknek országa." A kisgyermek mindig is fontosak voltak Jézusnak és nekünk is fontosak kell, hogy legyenek. Tanítanunk kell őket engedelmességre, szeretetre, nyitottságra, barátságos lelkületre. Kicsiként.

Olyan jó nézni, hogy milyen közvetlen, hogy milyen nyitott mások felé. Nagy, tágra nyílt szemmel megy oda mindenkihez, és közli vele: "Szia." Milyen kár, hogy nem maradnak ilyenek. De miért nem? Mert mi magunk sem vagyunk ilyenek - talán azért.

Bárcsak megtanulnánk azokat a csodálatos leckéket, amelyekre Jézus igyekezett tanítani a tanítványait a kisgyermekekről: "Vajon ki nagyobb a mennyeknek országában? És előhíván Jézus egy kisgyermeket, közéjük állítja azt, és mondta: Bizony, mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, semmiképpen nem mentek be a mennyek országába. Aki azért megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában." (Máté 18,1-4)


Ugyan mi vagyunk azok, akiktől a gyermekek élete származik, de mégis azért vannak Ők, mert Isten teremtő ereje megengedte ezt. Életet adott nekünk, hogy neki adhassunk. A gyermek az Úrnak öröksége, és ők ugyanúgy megváltottak, mint én, vagy te. Ránk lettek bízva, hogy neveljük helyesen, Isten ismeretre, Istenfélelemre (a szó nemes értelmében), és szeressék az Urat. Én hiszem, hogy a mi gyermekeink evangéliumot fognak hirdetni a világban!

Néha elfigyelem Zsófit, hogy milyen jól eljátszik, elpakol, fontos feladatokat végez. És teljes beleéléssel és átéléssel. És eszembe jutott, hogy Jézus is ezt tehette és így. Jézus is gyermek volt egykor. Ezért kell rájuk nézni úgy, mint megváltottakra, mert elindulnak valahonnan. A gyermeki tisztaságból. Mindig is nagy feladatnak éreztem a gyermeknevelést. Mindig szerettem volna jól csinálni. Ugyan, ki nem? De nem szerettem volna soha és ma sem szeretném, ha elkényeztetett, bálványozott, körülugrált személy lenne. Küzdünk is ellene. Fontosabb értékekre szeretnénk megtanítani őt. Hogy Ő is Jézusé.
Éppen ezért hatalmas megbízatás ez, de nagyon jó, hogy így van. 
Jézus jól ismeri a mi gyengeségeinket, erőtelenségeinket, mert ő is látott sok mindent, tapasztalata a sok küzdelmet. De készített nekünk egy olyan utat, amely megfelel a mi erőnknek és a képességünknek. Előttünk megy, bátorít minket, mutatja az utat nekünk. Nem parancsolgat, nem irányítgat, csak szelíden és csendesen halad előttünk. Nem megy gyorsan, hogy tudjuk őt követni és a gyermekeink is tudják. Tudnak a lábnyomában lépni. Ettől csodálatos Jézus.