Házassági felelősség és a meggyőződés

Itt kezdtem el a házasságról gondolkozni és foglalkozni, újra belemélyedni, keresni annak értelmét és megerősítését. Ez a cikk továbbgondoltatta velem a dolgokat, hogy kinek hol a helye az életben, mi a szerepe, és a feladata.
Én nagyon tisztelem ezt a jegyzőt, akiről szó van a cikkben, és aki megtette ezt. Igenis, úgy gondolom, hogy joga volt hozzá! Sosem értettem, hogy miért van az, hogy mindenki más vallását tiszteletben kell tartani, de a keresztényekét nem! És én ezt sok mindenre értem.
Értem azt rajta, hogy:
- ha otthon szeretné tanítani a gyermekét valaki, akkor miért ne tehetné meg, miért kell felesleges köröket futni, és görcsölni, és idegeskedni. Persze, tudom, az államunk nem rugalmas! De akkor is!

- ha valaki egyedi hittant szeretne, és csak 1 gyerek van, akkor is! - ezt nálunk sikerült megoldani, nagyon rugalmasak voltak, de nem minden iskolában és helyen van ez így!

- ha valaki vegetáriánus / tej-tojás allergiás ... - miért kell rosszul éreznie magát és állandóan magyarázkodni? Miért nem biztosítják ezt a lehetőséget? Inkább elmondják, hogy "milyen hülye vagy!", és hallgathatod másoktól is a kiselőadást arról, hogy kárt okozol a gyerekednek! (ebben nem vagyok teljesen biztos).

és még sorolhatnám...
De a keresztény értékrend, miért bűn?

És én most itt továbbra sem azokra gondolok, akik törvénybe hozták a hittant, vagy magukat keresztény pártnak nevezik, szerintem az nem bibliai. Elsősorban azért, mert Jézus maga sem politizált. Első helyre tette az Isten országának ügyét, és nem a földiekét. De persze mondta, hogy :

kép: internet

... de az állami törvények egyet felejtenek el. Csak azt, hogy az emberek adják meg a császárét. De ha az ember Istennek szeretné megadni, ami szerinte fontos? A hitét, az idejét, a tizedét, az adományát, az energiáját... és ha nem akar aláírni egy papírt, mert nem ért egyet azzal, hogy két homoszexuális vagy leszbikus összeházasodjon?

Persze, tudom, hogy ez a nehézség csak a kezdet, de akkor is!

Emlékeztek erre az igérte:

"Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek, mert mindezeknek meg kell lenniük. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen, s lesznek éhségek és döghalálok és földindulások mindenfelé. Mindez pedig a sok nyomorúság kezdete." (Máté 24,6-8)

Szerintem ez egy olyan ige, amit komolyan kell venni. Mert ez van. Ez történik, ezt éljük, tapasztaljuk a mindennapjainkban.
Akármennyire is nem akarunk vele foglalkozni vagy gondolkodni róla, a végső események bekövetkezését Jézus nehézséghez, nyomorúsághoz hasonlította, pontosabb fordítás szerint: SZÜLÉSI FÁJDALMAK KEZDETÉHEZ. (Én 3-szor szültem, és tényleg nem panaszkodhatok, sem a gyorsaságra, sem a fájdalomra, de tudom, hogy sokaknál sokáig tartott és nehéz volt.)

Nehéz helyzetben kezdenek lenni azok a keresztény emberek, akik komolyan veszik a hitüket, akik többet szeretnének, mint csak elmenni vasárnap a templomba, hogy lássa a szomszéd, hogy én ott voltam.
Eszembe jutott egy ismerősöm, aki vezető beosztásban van már évek óta. Azt mondta nekem egyszer, amikor a hitről beszélgettünk (ez volt 10 éve kb.)
"Én papíron református vagyok, gyakorlatilag ateista, de katolikus templomba járok, mert ott vannak a legtöbben."
Hát, azt hiszem, erre szokták mondani, NO COMMENT!

Szóval, úgy döntöttem, hogy folytatom a házasság melletti agitációmat, lelkesedésemet és továbbra is a NAGYKÖVETE szeretnék lenni! Képviselni, kikiabálni a világnak, hogy ez a helyes.
És bár személy szerint nincs bajom a melegekkel, de azért úgy gondolom, hogy keresztényként fontos, hogy jogom legyen eldönteni, hogy sütök-e nekik tortát vagy sem, vagy ilyesmi.

Alapvetően nem vagyok egy háborgó ember, és konfliktuskerülő vagyok. Igyekszem mindenkivel jól kijönni, de vannak helyzetek, amikor nálam is túlcsordul a pohár, vagy kiakadok... Most ez van. Az ilyen cikkek kihozzák belőlem azt a fajta indulatot, amit nem értek. Főleg azért nem értem, mert a legtöbb ilyen eset Amerikában történik, akik ugye a nagy keresztény államnak tartják magukat, ahol büszkék a lelkiismereti szabadságukra, meg hogy mindenkinek lehet véleménye és meggyőződése.
Szerintem ezt ők maguk is elfelejtik. Legalábbis ilyenkor!!!